Október 13-a óta tudható, hogy – két forrásból – 100 millió euró (mintegy 40 milliárd forint) szolgálja a Gödöllői Királyi Kastély átfogó felújítását. A rekonstrukciós munkálatok a terv szerint jövő év második felében kezdődnek és kilenc évig tartanak. A bejelentés erősen felkorbácsolta a közvélekedést: voltak, akik kifejezetten örültek a hírnek, míg mások kétkedésen alapuló kritikával illették a történteket.
De, mit mond a szakember? Többek között erről is kérdeztük Varga Kálmán történészt, akinek szakmai munkássága, tudományos kutatómunkája az 1980-as évek vége óta összeforr a gödöllői Grassalkovich-kastély történetével, feltárt és rejtett kincseivel.
Október 23-án a délelőtti órákban zajlott le a városi megemlékezés-sorozat az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulója alkalmából. Ahogy azt megszokhattuk, idén is a gödöllői nemzetőrség egykori épületének (Bezsilla-villa) Szabadság út 9. szám alatt lévő kertjében a négy esztendővel ezelőtt felállított emlékműnél koszorúztak magánszemélyek, illetve az önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzatok, a különböző helyi intézmények és szerveztek, valamint a politikai pártok képviselői.
Egy közeli bolt több mint vásárlási hely – a mindennapi élet része, ahol ismerős arcokkal találkozunk, ahol szóba elegyedünk, ahol a bevásárlás nem fáradtság, hanem otthonos rutin. Ha távolabb kell menni, az sokszor időigényes, kényelmetlen és személytelen. Ezért várják már nagyon – elsősorban – a kertvárosban élők, hogy az Arany János utcában november 5-én, szerdán 8 órakor végre újra kinyisson a COOP-üzlet, ami ezután nemcsak egy modern bevásárlási lehetőség, hanem továbbra is a közösség mindennapjainak része lesz.
November 4-én dr. Gyuricza Csaba rektor és Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter jelenlétében adták át azt a moduláris biogázüzemet, ami a Biohulladék Hasznosítási Központ részét képezi. Ez a központ a világ egyetemei között egyedülálló módon elkülönítetten gyűjti és kezeli a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) gödöllői Szent István Campusán keletkező biológiailag bontható hulladékot.
Néhány gondolat Gödöllő zenei életéről, ami igazán országosan is jellemző. Lassan ott tartunk, ha torzított gitár szólal meg egy zenekarban, és nem vagy valakinek a valakije becsukódnak a kapuk, ajtók. Van a városnak néhány reprezentatív előadója, ők visznek mindent. Pénzt, paripát, fegyvert... Nem érdemtelenül, ezt hangsúlyozom! De! Ezt a települést 15 évvel ezelőtt „Rock City”-nek hívták! Jöttek ide mindenhonnan fiatalok, találtak programot maguknak. Ma az egyetlen Trafó próbálja betölteni azt a szerepet, amit azelőtt 4-5 klub oldott meg. A kultúrházban csak nyakkendős programok vannak, a városnapon a drága haknizók viszik el a pénzt! Egy-egy előadó gázsijából szervezni tudnánk egy kisebb fesztivált. Ebben a városban van néhány nagy színpadra való rock zenekar, lemezeik, klipjeik, hazai és külföldi fellépéseik vannak. Ha szerepelni akarnak, mehetnek a koncertre alkalmatlan teraszra, jobb esetben... Itt egyszerűen nincs lehetőség, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak. Majd a nép eldönti, kell-e neki ez e zene, vagy nem! Ne mondják már meg, amolyan ez van, ezt kell szeretni módon, hogy mi a jó!
1992-ben az Alsópark szabadtéri színpadán részese voltam egy saját rendezésű fesztivál szervezésének. Délután három órától este tízig 7-8 zenekar hangoskodott, de senki nem reklamált, nem jelentett fel minket. Pedig nem a Muzsika TV nótái szóltak ott, hanem a kor rock slágerei. Mégis tele volt a domboldal, sétáló emberek megálltak, ha tetszett maradtak, ha nem tovább mentek. Több száz, esetleg ezer érdeklődő volt ott, pedig nem volt büfé, nem volt ott semmi, csak a fű, ahova le lehetett ülni.
Egy hasonlót szeretnénk összehozni jövő júniusban. Egyelőre puhatolózás szintjén tart a dolog. Akit megkerestem eddig (nem hivatalosan), még nem válaszolt az ötletre, aki meg igen, inkább ne tette volna... Itt tart most a mi kis elgondolásunk, meglátjuk, mire megyünk... Pleizer László
Addig is, egyfajta kedvcsinálónak egy gödöllői rockbanda, a Helo Zep! új klipje