Október 23-án a délelőtti órákban zajlott le a városi megemlékezés-sorozat az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulója alkalmából. Ahogy azt megszokhattuk, idén is a gödöllői nemzetőrség egykori épületének (Bezsilla-villa) Szabadság út 9. szám alatt lévő kertjében a három esztendővel ezelőtt felállított emlékműnél koszorúztak magánszemélyek, illetve az önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzatok, a különböző helyi intézmények és szerveztek, valamint a politikai pártok képviselői.
A gödöllői központú Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen (MATE) egyedülálló módon sikerült holdtalajban életképes mustárnövényeket nevelni, ráadásul, a növények annyira jól érezték magukat a szokatlan körülmények között, hogy három életképes maggal is megajándékozták a MATE kutatóit, amire eddig világszinten még nem volt példa.
Néhány gondolat Gödöllő zenei életéről, ami igazán országosan is jellemző. Lassan ott tartunk, ha torzított gitár szólal meg egy zenekarban, és nem vagy valakinek a valakije becsukódnak a kapuk, ajtók. Van a városnak néhány reprezentatív előadója, ők visznek mindent. Pénzt, paripát, fegyvert... Nem érdemtelenül, ezt hangsúlyozom! De! Ezt a települést 15 évvel ezelőtt „Rock City”-nek hívták! Jöttek ide mindenhonnan fiatalok, találtak programot maguknak. Ma az egyetlen Trafó próbálja betölteni azt a szerepet, amit azelőtt 4-5 klub oldott meg. A kultúrházban csak nyakkendős programok vannak, a városnapon a drága haknizók viszik el a pénzt! Egy-egy előadó gázsijából szervezni tudnánk egy kisebb fesztivált. Ebben a városban van néhány nagy színpadra való rock zenekar, lemezeik, klipjeik, hazai és külföldi fellépéseik vannak. Ha szerepelni akarnak, mehetnek a koncertre alkalmatlan teraszra, jobb esetben... Itt egyszerűen nincs lehetőség, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak. Majd a nép eldönti, kell-e neki ez e zene, vagy nem! Ne mondják már meg, amolyan ez van, ezt kell szeretni módon, hogy mi a jó!
1992-ben az Alsópark szabadtéri színpadán részese voltam egy saját rendezésű fesztivál szervezésének. Délután három órától este tízig 7-8 zenekar hangoskodott, de senki nem reklamált, nem jelentett fel minket. Pedig nem a Muzsika TV nótái szóltak ott, hanem a kor rock slágerei. Mégis tele volt a domboldal, sétáló emberek megálltak, ha tetszett maradtak, ha nem tovább mentek. Több száz, esetleg ezer érdeklődő volt ott, pedig nem volt büfé, nem volt ott semmi, csak a fű, ahova le lehetett ülni.
Egy hasonlót szeretnénk összehozni jövő júniusban. Egyelőre puhatolózás szintjén tart a dolog. Akit megkerestem eddig (nem hivatalosan), még nem válaszolt az ötletre, aki meg igen, inkább ne tette volna... Itt tart most a mi kis elgondolásunk, meglátjuk, mire megyünk... Pleizer László
Addig is, egyfajta kedvcsinálónak egy gödöllői rockbanda, a Helo Zep! új klipje