A bátorság és az egység voltak az október 23-i gödöllői megemlékezés vezérszavai
Október 23-án a délelőtti órákban zajlott le a városi megemlékezés-sorozat az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulója alkalmából. Ahogy azt megszokhattuk, idén is a gödöllői nemzetőrség egykori épületének (Bezsilla-villa) Szabadság út 9. szám alatt lévő kertjében a három esztendővel ezelőtt felállított emlékműnél koszorúztak magánszemélyek, illetve az önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzatok, a különböző helyi intézmények és szerveztek, valamint a politikai pártok képviselői.Az Ella Attila vezénylését követő Gödöllői Városi Fúvószenekar térzenéjével és a Tápai Dóra karnagy vezetésével a Török Ignác Gimnázium Essence kórusának tagjai által bemutatott ünnepi műsorral lezajlott megemlékezés szónoki teendőit ebben az esztendőben Bárdy Péter alpolgármesterre ruházta át Gémesi György polgármester.
Településünk másod embere mondandója elején köszöntötte a laxenburgi (Ausztria) testvérvárosi delegáció tagjait, majd felelevenített az 1956-os forradalom tragédiába torkollott gödöllői eseményeit, fókuszálva azokra a fiatalokra, akik egy rettegett diktatúra félelmetes rendőrségének épületéhez mentek, fegyvertelenül, védtelenül október 25-én. - A bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak legyőzése – hangsúlyozta Gödöllő második embere.
Az alpolgármester utalt arra, hogy hosszú évekig nagy bátorság volt megemlékezni még titokban is. Bárdy Péter megemlítette az ellenforradalmat kommunistaként népfelkelésnek tituláló Pozsgai Imre nevét, és utalt arra a bátorságra is, amit Orbán Viktor vitt végez azzal, a pártállami időszak végén kimondott mondatával, miszerint: ruszkik haza! A Gödöllőn 1988-ban és 1989-ben lezajlott példaértékű, rendszerváltó tettekkel kapcsolatosan kiemelte a hírhedt kommunista vezető, Cservenka Ferencné visszahívást, és Roszík Gábort, aki elsőként lett tagja a jelentős pártállami többségű parlamentnek.
- Bátornak kell lennünk, hogy kiálljunk a véleményünkért, akkor is, ha a többséggel, egy nagyobb erővel állunk szemben. Bátornak kell lennünk, hogy összefogjunk, amikor már mindenki belefáradt a tehetetlenségbe. Bátornak kell lennünk akkor is, ha mi vagyunk az erősebbnek, hogy kiálljunk a gyengébbekért. Bátornak kell lennünk, hogy beismerjük, nem volt igazunk, tévedtünk. Ehhez képeset sokaknak még ahhoz sincs bátorságuk, hogy saját névvel kommenteljenek a facebook-on – hívta fel a figyelmet Bárdy Péter, majd hozzátette: - Egy-egy jól megírt cikkel sokakkal el lehet hitetni, hogy a magyar oktatási rendszer virágzik, hogy a kórházakban nincs várólista, hogy az önkormányzatok szabadon gazdálkodhatnak forrásaikkal, vagy, hogy a vasúti közlekedés nyugati színvonalú. Ha a politikai üzenetek helyett józan eszünkre, műveltségünkre, történelmi tudásunkra hagyatkozunk, családunk, barátaink véleményét őszintén meghallgatjuk, igenis, el tudunk igazodni ma is. 1956 megmutatta, hogy a magyar nemzet a legnehezebb időszakban is képes összefogni. 1956 a más valamiért vagy másokért való küzdelemnek, az önfeláldozásnak a tragikus pillanata volt. A forradalmat ugyan leverték, de olyan harc volt ez, ami csak évtizedekkel később nyerhetett értelmet. A mai magyar köztársaság 1956 szellemiségére épül a rendszerváltás óta. Merítsünk ebből erőt. Higgyük el, hogy minden ellentét mellett, az alapvető sorskérdésekben egységnek kell lennie. Az egység nem a politikai ellenfelek gyengesége, hanem éppen ellenkezőleg, a bátorsága lenne – zárta gondolatait az alpolgármester.
Az október 23-i gödöllői program zárásaként a Dózsa György úti köztemetőbe vonult a megemlékezők egy csoportja, ahol megkoszorúzták az 1956-os forradalom gödöllői hősi halottai, Balázsovich András és Kiss Antal sírját. A mindössze 17 éves Balázsovich Andrásnak egy mellkas-lövés okozta a halálát, amikor október 25-én megkísérelt átmászni a gödöllői nemzetőrségi épületének kerítésén, a 19 esztendős Kiss Antal pedig egy fejlövéstől hunyt el Budapesten, ugyancsak 1956. október 25-én.
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|