Most indokolt volt a gödöllői premisek telefon-használata az iskolában
Az előző évekhez hasonlóan, idén is egy természettudományi-műszaki tehetséggondozó projektben vett részt a Gödöllői Premontrei Gimnázium néhány diákjai az Út a Tudományhoz program keretében. A munka fókuszában a diákok által nagy becsben tartott mobiltelefon állt, pontosabban annak két, a mindennapos használat szempontjából gyenge pontjai, a véges akkumulátor kapacitás („mindig akkor merül le, amikor a legjobban kellene”) és a sérülékenysége (kinek nincs az ismeretségi körében olyan személy, akinek berepedt/betört kijelzőjű telefonja volt/van?). Az alábbiakban a projekt keretében végzett munkáról Seres István fizika szakos tanár beszámolóját olvashatják.Vezetékes akkumulátor-kapacitás megosztás A munka kezdetén azt gondoltuk, hogy elég egy megfelelő kábellel – praktikusan mikro USB, vagy a modernebb telefonokon USB C kábellel – összekötni két telefont, és már megy is a töltés egyik készüléktől a másikig, de hamar kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ennek az oka, hogy a telefonok tápellátás bementeire egyenirányítók (diódák) vannak kötve, hogy a feltöltött akkumulátor ne tudjon kisülni. Szerencsére azonban az OTG csatlakozókon alapuló technológiát kihasználva sikerült olyan kábelt terveznünk, amelyen keresztül a telefonok tölteni tudják egymást.
A munka során megvizsgáltuk az egyre jobban elterjedt vezeték nélküli telefontöltést is, amely során a telefont nem kell egy töltővezetékhez csatlakoztatni, elég egy platformra letenni, ahol töltődik, míg ott van. Először a jelenség fizikai hátterét tanulmányoztuk egy indukciós főzőlap lapjára helyezett réz réztekercs segítségével, majd egy függvénygenerátor és az iskola fizika szertárában levő kisméretű tekercsek segítségével saját platform építésébe kezdtünk, még mindig tesztelési szándékkal. Bár, a vezeték nélküli töltés rossz hatásfoka miatt inkább a vezetékes töltés megvalósítását tartjuk jobb megoldásnak, elkészíttettük a saját telefonos vezeték nélküli töltőnket is, ahol az interneten vásárolt platform tekercset (ami egy 3D nyomtatott telefontok hátuljában lesz elhelyezve), egy telefonról táplálunk.
Közismert, hogy a mobiltelefonok kijelzője nagyon sérülékeny. A sérülés kiküszöbölésére kezdődött a „mobil légzsák” fejlesztés (képen), aminek a lényege, hogy a telefonra illesztett tokban egy kis légtartályban sűrített levegő van, ami a telefon leejtése esetén felfújja a telefon sarkainál a tokban levő, rugalmas falú tartályokat. A telefon esését egy gyorsulásmérő adataiból lehet detektálni. Elvileg ehhez fel lehetne használni a telefon saját gyorsulásmérő érzékelőjét, de az eltérő telefonmárkák közötti eltérések miatt egy, a tokba integrált saját gyorsulásmérő alkalmazása mellett döntöttünk.
A gyorsulásmérő adatait először Arduino Uno mikrokontrollerrel, majd a sokkal kisebb méretű Adafruit Feather mikrokontrollerrel végeztük. Az esés detektálásához azt mondtuk, hogy ha a szenzor legalább 0,4 másodpercig folyamatosan szabadesést mér (ez körülbelül 80 centiméter magasból való esést jelent), akkor aktiválódik a rendszer. Jelen pillanatban a vezérlő elektronika készen van, a vezérlőprogram megírásra került, de az eszköz működő verziójának teszteléséhez meg kell várnunk egy külföldről megrendelt mágnes szelep megérkezését.
A projektben a 11. évfolyamból Papp Bendegúz, Réthelyi Gergely, Tresó Mátyás, Vass Domonkos és Wisznovszky Tamás vett részt, Seres István vezetésével. A részletes szakmai beszámoló ezen a weboldalon található. A munka az Emberi Erőforrások Támogatáskezelő Út a Tudományhoz program támogatásával valósult meg, amiért ezúton is köszönetet mondunk.
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|