Őrült helyzetet szült Gödöllőn a választási matek

Anyagilag jobban jár a jövőben, aki városi kitüntetést kap Gödöllőn

Mikor kerül a képviselők elé Gémesi György háromhavi szabadságolási terve?

Köztulajdonú Deák téri hajlékában maradhat a bölcsődevezető képviselőnő

Újabb, a Deák Ferenc téren (Lumniczer Sándor és Szent János utcák torkolata) található önkormányzati tulajdonú bérlakások kiutalásáról – ha úgy tetszik: bérleti szerződésének meghosszabbításáról – született döntés a gödöllői képviselőtestület november 21-i tanácskozásán. Hogy, hogy nem, ezúttal is akadt elgondolkodtató, nem jogilag, hanem sokkal inkább erkölcsileg megkérdőjelezhető eset.

Őrült helyzetet szült Gödöllőn a választási matek

2019-10-30 16:41:33

Magyarországon az önkormányzatok képviselőtestületébe a vegyes választási rendszer miatt egyéni választókerületekben és kompenzációs listákon lehet mandátumot szerezni. Az egyéni választókerületi rendszer pofon egyszerű, indulnak páran, és a legtöbb szavazatot kapó jelölt képviselő lesz. Mondhatjuk azt, hogy az így testületbe kerülő embert a körzet választóinak többségi akarata jutatta oda. Elvileg…

Azért elvileg, mert a matek játszik. Például: egy körzetben legyen 1000 választásra jogosult. Elmegy 47% szavazni, így az 1000 emberből már csak 470 van. Három indulónál, ha szoros a „verseny”, akkor lehet egy 30-30-40% szavazási arány. Így, a 40% szavazatot kapó a befutó. De számoljunk csak! A 470 fő 40%-a 188 ember. Tehát, jelen esetben a 40%-os többséget tulajdonképpen 19%-kal érte el a képviselő, tehát kvázi, 81% nem őt akarta. Ez az anomália azért van, mert a választójog állampolgári jog, és nem állampolgári kötelesség. Jó lenne ezt megváltoztatni, de azok, akik meg tudnák változtatni, azoknak ez nem érdeke, hiszen szinte lehetetlen lenne 2/3-os többségbe kerülni bármilyen döntéshozó testületben. Arról nem is beszélve, hogy akkor látszana a valós támogatottság, ami azért vélhetően kiábrándító lenne. Az más kérdés, hogy az embereknek jót tenne, ha nem lenne 2/3-os többség, hiszen működhetnének a demokrácia alapjai: a fékek és az ellensúlyok!

Ennél sokkal durvább, amikor a kompenzációs listáról jut be valaki, hiszen ott a vesztett szavazatok számítanak (na, ezt most eléggé leegyszerűsítettem, de tulajdonképpen akkor válnak a szavazatok „élővé”, ha nem nyeri meg a körzetet). Kísérjük tehát figyelemmel egy „élelmes” ember gondolkodását, hogyan lehet a hátsó kapun bejutni egy képviselőtestületbe, teljes értékű képviselőként úgy, hogy gyakorlatilag 0% a támogatottsága.

Emberünk 3 hónappal a választások előtt kigondolja, hogy milyen módon tud a legolcsóbban bekerülni egy önkormányzat képviselőtestületébe. Indít képviselőjelölteket és polgármester-jelöltet, és kompenzációs listát is állít. A kompenzáció során azokat a töredékszavazatokat kell számításba venni jelölő szervezetenként, amiket az egyéni választókerületekben meg nem választott jelöltekre adtak. Tudta, hogy kompenzációs mandátumot csak annak a szervezetnek a listája kaphat, melynek jelöltjei a települési szinten összesített kompenzációs szavazatok legalább 5%-át megkapták.

Adottak tehát a feladatok:
1. kell egy szervezet,
2. kellenek jelöltek, viszonylag jók, de nem túl jók, lehetőleg minden körzetben, hogy – mint a szorgos hangyák –, gyűjtsék a szavazatokat, de fontos, hogy ne nyerjenek, hiszen csak akkor kerülnek fel a szavazatok a listára,
3. el kell érni, hogy emberünk kerüljön a kompenzációs lista élére,
4. kell némi pénz, hiszen plakátok, szórólapok, hirdetések kellenek.

Emberünk nem bízta a véletlenre, megvett egy már működő civil szervezetet, és gyorsan nevet váltott. Egyes pont kipipálva.

Jött a neheze: a megfelelő jelöltek kiválasztása, és befűtése, hogy ha nyer, akkor mennyit kereshetne, mennyi munkával, és hogy tehetne a közösségéért… Igazi agitációs meló, mint egy porszívóügynök, aki elhiteti a vevőivel, hogy a világ legjobb porszívóját veszik most éppen meg. Majdnem sikerült, egy körzet hiányzott, így emberünk elindult ebben a körzetben. Úgy gondolta, az a kevés szavazat is számíthat, ráadásul így hitelesebb a jövőkép a többi jelölt számára. Kettes pont kipipálva.

Hármas pont: nem tűnik nehéznek, itt tulajdonképpen a polgármester jelölt torkán kell lenyomni azt a békát, hogy nem ő kerül a lista élére. Hát, ez egy olyannak, mint emberünk – aki a hóembert is meggyőzi, hogy a radiátor neki nagyon jó – nem volt nehéz. Szerintem legalábbis nem, de mindegy, én mit gondolok, a lista élére emberünk került. Hármas pont pipa.

Jön az utolsó akadály, ami már rutinszerű a választások előtt: vállalkozóknak elhinteni, hogy a kegyeltjei lesznek a képviselő úrnak, csak be kell kerülnie, de az most kerül pénzbe, hiszen a kampány az költséges. De utána busásan jön vissza a most befektetett pénz, hiszen egy húsosfazék közelébe kerül, és ő is merhet ki az adagokból. Nem kell sok pénz, 2 millió körül már meg lehet valahogy jelenni. Négyes pont pipa.

Így már jöhet az „érdemi” munka: ideológiát kell rajzolni, választási programokat kell írni minden körzetre, de olyan súlyosakat, hogy leszakadjon az asztal, ha odateszem a szórólapot Mari néni elé. Kell egy kis grafikázás, mert ugye profinak kell kinézni a szórólapokon és a plakátokon. Bizalmat kell kelteni, hogy ez a csapat nem gagyi! Jön az internet, buzdítanak csoportokat, kommentelnek, egy hónap alatt egy pár embernek beitatják az agyába a nevet. Feltüzeli a jelölteket, hogy mozgósítson ismerősöket, szóljon mindenkinek, akit csak lát, hogy jöjjenek, és szavazzanak, mert van esélyük!

És eljött a nap, a választás napja. Nem tudni, milyen állapotban, és hol töltötte el emberünk ezt a napot. Én lazítottam volna a helyében, mondjuk egy jó kis wellness-napot kreáltam volna, egy jó vacsora a nap végén, és 10 óra körül már lehet is nézni az eredményeket! Talán ő is ezt tette, és ha így volt, akkor 10 órakor már bizakodó lehetett. Nézzük, mi sült ki a kis tervéből!

Körzetében a cirka 3 ezer választásra jogosult ember közül 34 szerette volna emberünket, ami, ugye, nem túl sok, alig több mint 1%. Ezt kudarcnak élnénk meg, de nem arra ment ki a játék, hogy emberünk a körzetében bármi számottevő eredményt elérjen. Az volt a cél, hogy a többiek összességében jól muzsikáljanak, és ne nyerjenek! Nem is nyertek, sehol sem. Így hát dagadt a kompenzációs lista, és a nap végére kiderült, hogy 1 helyet biztosít a töredékszavazatok száma, így a lista élén lévő ember képviselő lett!

Tulajdonképpen az esti mesének vége, illetve vége lenne, ha elengedném ennyivel a sztorit. De nem teszem, hanem inkább kommentálom, vagy ami ilyenkor szokott jönni: levonom a tanulságot.
Tény: egy ember, akit a körzete 1%-a akart bejuttatni, a 99%-a nem, bekerült a testületbe, teljes jogú képviselőként, és – Gémesi György meggyőzőerejének hála – alpolgármesterként szolgálhat. Mit szól ehhez az a képviselőjelölt, aki 30 akármennyi szavazattal második lett, és nem került be? Mit szól az a 99%, aki nem akarta, hogy ez az ember képviselje őket a testületben? Egyáltalán: micsoda „játékszabály” ez? Hogy találhat ki bárki is ilyen választási rendszert, ami megengedheti ezt a kiskaput? A választás egy komoly dolog, azt a célt szolgálná, hogy a többséget képviselje a döntéshozatalban az, akit a többség képviselőjévé választ. Nem kerülhet be egy „gittegylet” által támogatott képviselő a testületbe, főleg olyan nem, akit a választók 99%-a nem akart!

Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ez az egész csak egy cirkusz, az emberek meg nevetnek a bohóc produkcióján, és még fizetnek is érte. Kár, hogy így elrontottuk ezt az érdekképviseleti rendszert, ami működött, de idővel ez is áldozatává vált a világ nagy hibájának: az agyonszabályozásnak. Át kellene gondolni ezt a képviseleti-rendszert, mert úgy érzem, elfajult rossz irányba, és már nem működik úgy, ahogyan azt régen kitalálták… rg&rg

Üdvözöljük a Gödöllõi Hírek oldalon!

Őrült helyzetet szült Gödöllőn a választási matek