Gödöllői szemszögből nézve minden bizonnyal a hónap híre volt, hogy 40 milliárd forintos – részben OTP Banki, részben kormányzati – támogatás szolgálja a Gödöllői Királyi Kastély átfogó felújítását. A nem mindennapi finanszírozási konstrukcióval megvalósuló beruházás-sorozat kapcsán számos dezinformáció (szalonképesebben: tévhit) látott napvilágot, főleg a közösségi oldalakon megjelent hírek kommentjeiben. Azt gondoltuk néhány tény(adat) tisztázásra szorul, ezért dr. Ujváry Tamást, a gödöllői műemlék-együttest működtető gazdasági társaság ügyvezető igazgatóját kértük meg arra, hogy segítsen eloszlatni az olvasói és kommentelői „félreértéseket”.
Idestova 114 éve, 1911. november 25-én indult meg a HÉV-közlekedés Gödöllőn. A ma már H8-as jelzésű gödöllői HÉV-vonal első, villamosított szakasza a budapesti Keleti-pályaudvar és Cinkota között szállított utasokat. Később Kerepes lett a végállomás, majd átadták a forgalomnak a Kerepes és a gödöllői MÁV-állomás közötti, 12,8 kilométer hosszúságú szakaszt. A villamos- és gőzüzemre egyaránt berendezett pályatest felépítményét 30 kilogramm/folyóméter tömegű sínekből építették és 12 tonna tengelyterhelést engedélyeztek rajta. Érdekesség, hogy a „villanyos” eredetileg kék színű volt, zöldre az 1933-as cserkész-világtalálkozó idején festették.
A Tormay Károly Egészségügyi Központot a polgármester eredeti javaslata és tájékoztatója szerint a város állami tulajdonba kívánta adni. Az összevont bizottsági ülésen Kovács Barnabás önkormányzati képviselő (MSZP) javasolta, hogy a központ maradjon városi tulajdonban, és a törvényi rendelkezéseknek megfelelően a testület hozzon erről határozatot. Indítványa nyomán a lokálpatrióta klubos többségű városvezetés megváltoztatta az eredeti szándékát, és olyan határozatot terjesztett elő, hogy 2014 végéig városi tulajdonban kívánja tartani az intézményt. Bizonyos nyilatkozatokban mindez már úgy jelent meg, mintha a városvezetés eredetileg is ezt szerette volna. Az ügyről Kovács Barnabást kérdeztük.
- Örülök, hogy megváltozott a városvezetés álláspontja, és végül helyes irányba fordult a Tormay Károly Egészségügyi Központ ügye. Szerintem ez a fontos a dologban. Csak az számít, hogy az egészségügyi központ nem lesz a kistarcsai kórház kihelyezett fiókintézménye. Minden más körülmény lényegtelen. Általánosságban pedig azt mondom, ha a város életét jobbító javaslataim megvalósulásának az a feltétele, hogy a javaslatomat valaki más a sajátjaként „adja el” a lakosság felé, akkor én ebbe itt és most, látatlanul és előre beleegyezem.