30 éves a Gödöllői Királyi Kastély múzeuma
Kevéssé ismert, de jelentős kastélybéli évfordulóra emlékezhetünk az idén: napra pontosan augusztus 10-én 30 esztendeje, hogy az akkori kulturális miniszter kiadta a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, mint országos gyűjtőkörű szakgyűjtemény működési engedélyét. A múzeumalapítás kezdeményezése és a szükséges tudományos-szakmai dokumentáció elkészítése, majd a minősítési eljárás menedzselése Varga Kálmán nevéhez fűződik, aki akkor miniszteri biztosként irányította a műemlék-együttes helyreállítását. Az évforduló kapcsán vele beszélgettünk.- Ha valamelyest leegyszerűsítjük azt, amit a kastély kulturális-turisztikai vonzerejének nevezünk, a művészeti-muzeális értékek azok, amik ennek fő erejét adják. Egyetértesz ezzel a megállapítással?
- Teljes mértékben! A látogatók nem azért jönnek a kastélyba, hogy egyenek vagy igyanak, esetleg ilyen-olyan ajándékokat vegyenek, hanem a hiteles történeti és esztétikai élményekért. A komfortos kiszolgálás nyilván fontos, ám amolyan kísérőjelenség, amit a mai ember elvár, mégpedig magas minőségben. S tegyük mindjárt azt is hozzá, hogy a kastély tradicionális és tárgyiasult értékeinek gondozója és az országtörténet relációjában is kiemelkedő múltbéli eseményeinek adaptív megidézője a formálisan is működő múzeum, mint tudományos-szakmai intézmény.
- A kastélymúzeum milyen viszonyban van a műemlék-együttest működtető közhasznú gazdasági társasággal?
- Röviden válaszolva: a közhasznú szervezet, pontosabban, gazdasági társaság – egyebek mellett – fő feladatként kötelezően lát el, úgynevezett, múzeumi tevékenységet, azaz: fenntartja a közgyűjteményt, a hasonló intézményekre vonatkozó szabályozás szerint. Erre, illetve más műemléki feladatokra az állami büdzsé folyamatos, többnyire éves támogatást ad. Emellett – többnyire eseti jelleggel – érkezhet állami dotáció, például, restaurálás vagy műtárgyvásárlás fedezetének biztosításaként.
- Ahogy a bevezetőben írtuk, a kastélymúzeum idén ünnepli 30. évfordulóját. Hogyan emlékszel vissza: nehézségekbe ütközött annak idején a múzeumalapítás vagy könnyen ment?
- Maga az adminisztratív folyamat, vagyis, a felállítandó új intézmény minisztériumi elfogadása és az alapítás formalitásai viszonylag gyorsan lezajlottak. Inkább a koncepcionális kérdések kimunkálása és a szakmai alapozás igényelt hosszabb időt, tulajdonképpen éveket. Még a Városi Múzeum vezetőjeként, 1992-ben kezdeményeztem, úgynevezett, kerekasztal beszélgetéseket, amikre jeles szakembereket hívtam meg, például: Gerő András történészt, Dávid Ferenc művészettörténészt, a kastély műemlékes kutatóját, de országos múzeumok szakmuzeológusait is. Így alakult ki a máig érvényes alapvetés, ami elsősorban a barokk időkre és a királyi korszakra kiterjedő gyűjtőkört és a hiteles enteriőr rekonstrukciókra törekvő kastélybemutatást tűzte ki célul, kiemelve Erzsébet királyné máig élő kultuszának ápolását.
Nem hallgathatom el ugyanakkor, hogy felbukkantak ilyen-olyan lobbik által feldobott más elképzelések is. Közülük a „legvadabb” az volt, ami az Iparművészeti Múzeum kelet-ázsiai szőnyeggyűjteményét helyezte volna el a termekben. Képzeljük el, hogy ha ma 650, egyébként gyönyörű szőnyeggel lenne kitapétázva a kastély… bizony, ez nagyon szűk látogatói kört vonzana. Ám végül is a mi tervünk győzött. Megvalósítása persze tág körű közgyűjteményi együttműködéseket igényelt, hiszen a műtárgyállomány javát, amire a koncepció épült, más múzeumok őrizték.
- Gyanítható, hogy az együttműködéseket nem volt nehéz kialakítani…
- Valóban nem, köszönhetően a minisztérium illetékes főosztályának és a Magyar Nemzeti Múzeumnak, amely teljes mellszélességben kiállt mellettünk, példát mutatva mások számára is. Évtizedek múltán is különösen hálás vagyok Gedai Istvánnak, a mértékadó Nemzeti Múzeum akkori főigazgatójának a sok-sok segítségért.
- Hogyan állt fel három évtizeddel ezelőtt a múzeum akkori gárdája?
- A Városi Múzeumból két gyakorlott kollégámat, Kovács Évát és Faludi Ildikót hívtam át a kastélyba, ők azóta is az időközben kibővült csapat oszlopos tagjai. Munkájukat amolyan mindenes titkárként Sukta Zsuzsa segítette. A formálódó intézmény vezetését én láttam el, miniszteri biztosi minőségemben, természetesen, anyagi juttatás nélkül. Aztán az élet úgy hozta, hogy 1998-tól én a műemlékvédelem országos intézményeinek vezetői posztjait töltöttem be, a múzeum viszont tovább működött, és bár voltak nehéz évei, erőteljes fejlődésen ment keresztül.
- Miként értékeled a kastélymúzeum elmúlt évtizedeit, és hogy látod a szakgyűjtemény jövőjét?
- Mindenekelőtt: annak idején jó döntés volt az intézmény megalapítása az említett értékelvű tartalommal, és ahogy az első kérdésedben említetted, a kastélynak változatlanul ez a szakmaiság adja a vonzerő szellemi-tartalmi erejét. A volt és újabb kollégák munkájáról pedig csak felsőfokon tudok beszélni, nem feledve azt sem, hogy ehhez a színvonalhoz az utóbbi években Ujváry Tamás ügyvezető igazgató értő hozzáállása és elkötelezettsége is kellett.
Ami a jövőt illeti, úgy vélem, két fontos irányt érdemes kiemelni. Az egyik – a profil megtartása mellett – egy szakmai szintlépés, például, a nemzetközi tudományos intézeti státusz felé, ami a monarchikus idők – ideértve az Erzsébeti kultuszt is – keresett kutató- és bemutató helyévé emelné Gödöllőt. A másik a ma már égetővé vált infrastrukturális bővítés szükségessége, mivel az intézmény alaposan kinőtte az alapításkori feltételrendszert. Ide kívánkozik, hogy immár nyugdíjasként segítve a kastély munkáját, erre a két fejlesztési irányra az elmúlt hónapokban a muzeológusokkal koncepciót dolgoztunk ki. Bízom benne, hogy a leírtakból előbb-utóbb valóság lesz, tovább növelve a gödöllői műemlék-együttes kulturális ázsióját és népszerűségét.
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2025. augusztus 10., vasárnap, Lörinc
