Október 13-a óta tudható, hogy – két forrásból – 100 millió euró (mintegy 40 milliárd forint) szolgálja a Gödöllői Királyi Kastély átfogó felújítását. A rekonstrukciós munkálatok a terv szerint jövő év második felében kezdődnek és kilenc évig tartanak. A bejelentés erősen felkorbácsolta a közvélekedést: voltak, akik kifejezetten örültek a hírnek, míg mások kétkedésen alapuló kritikával illették a történteket.
De, mit mond a szakember? Többek között erről is kérdeztük Varga Kálmán történészt, akinek szakmai munkássága, tudományos kutatómunkája az 1980-as évek vége óta összeforr a gödöllői Grassalkovich-kastély történetével, feltárt és rejtett kincseivel.
Október 23-án a délelőtti órákban zajlott le a városi megemlékezés-sorozat az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulója alkalmából. Ahogy azt megszokhattuk, idén is a gödöllői nemzetőrség egykori épületének (Bezsilla-villa) Szabadság út 9. szám alatt lévő kertjében a négy esztendővel ezelőtt felállított emlékműnél koszorúztak magánszemélyek, illetve az önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzatok, a különböző helyi intézmények és szerveztek, valamint a politikai pártok képviselői.
Egy közeli bolt több mint vásárlási hely – a mindennapi élet része, ahol ismerős arcokkal találkozunk, ahol szóba elegyedünk, ahol a bevásárlás nem fáradtság, hanem otthonos rutin. Ha távolabb kell menni, az sokszor időigényes, kényelmetlen és személytelen. Ezért várják már nagyon – elsősorban – a kertvárosban élők, hogy az Arany János utcában november 5-én, szerdán 8 órakor végre újra kinyisson a COOP-üzlet, ami ezután nemcsak egy modern bevásárlási lehetőség, hanem továbbra is a közösség mindennapjainak része lesz.
November 4-én dr. Gyuricza Csaba rektor és Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter jelenlétében adták át azt a moduláris biogázüzemet, ami a Biohulladék Hasznosítási Központ részét képezi. Ez a központ a világ egyetemei között egyedülálló módon elkülönítetten gyűjti és kezeli a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) gödöllői Szent István Campusán keletkező biológiailag bontható hulladékot.
Fedor Gábor • Bevallom töredelmesen, sokat hezitáltam, hogy a következő gondolatmenetet megosszam vagy sem. Végül azzal győztem meg magam, elég régen vagyok szereplője és a közvetítője a gödöllői közéletnek ahhoz, hogy (összeesküvés) elméleteket gyártsak.
Nyakunkon van az április 3-i parlamenti képviselőválasztás, aminek országos tétjével nem kívánok foglalkozni. A gödöllői központú körzet egyéni mandátumának sorsa azonban cseppet sem mellékes.
Miért gondolom ezt? Elsősorban azért, mert a kialakult szituáció arra enged következtetni, hogy
a gödöllői „balos” szavazókat méltatlan – mondhatni: megalázó – helyzetbe hozták
a hatpárti ellenzéki összefogók által támogatásra felkínált jelölttel. Többszörösen is. Részben azért, mert jelentős többségük két éve még azt sem tudta, hogy létezik. Részben pedig azért, mert a háttérben olyan városvezető intézte a dolgot (ha úgy tetszik, ügyeskedett), aki korábban nem büszkélkedett azzal, hogy az ellenzéket dicsőítő hívek közé tartozna. Olyannyira nem, hogy a „balos” pártok helyi reprezentánsai minden eddigi önkormányzati választáson lokálpatrióta klubos csapatával szemben indultak.
Ilyen az élet! No, pláne, a politika! Mondhatnánk legyintve. Csakhogy itt egészen másról van/lehet szó. Mondjuk ki: Gödöllő első emberének jövőbeni terveiről! Ebben a választási történetben, itt, helyben főként az a fontos, hogy az önkormányzati érdekképviseleti szféra „nagyura” tényező maradhasson. És ennek beteljesítéséhez – miután helyi „bizalmasra” nem bukkant, és lehet, hogy nem is akart – talált kellően lojális, távoli vidékről érkeztetett jelöltet. Olyat, aki, ha befut, hab a tortán. Ha nem, akkor meg majd „ráfogjuk a nyuszira”.
Kedves hely- és környékbeli „balos” szimpatizánsok! Lehet utálni a kormányzópártokat. Lehet hinni az ígéretekben! Lehet felülni a politikai trükköknek. Ehhez mindenkinek joga van. Csak nehogy az legyen a történet vége, hogy a klasszikust idézzem: „Itt mindenki hülye? Itt? Mindenki…” No, pláne, ha még hagyja is magát annak nézni!