Új monográfiát készít a gödöllői kastélyról Varga Kálmán
Városunk nevezetességéről, a Grassalkovich-kastélyról számos kiadványban olvashatnak az érdeklődők. Közöttük azonban csupán egy van, ami teljességre törekvően és tudományos igényességgel tekinti át az épületegyüttes történetét: „A gödöllői kastély évszázadai” című kötetet Varga Kálmán jegyezte és közel két évtizede, 2003-ban jelent meg. Mint megtudtuk, a szerző egy új kiadáson dolgozik. Kaptunk az alkalmon, hogy megkérdezzük.- A 2003-ban megjelent munkát a kastély történetével alaposabban foglalkozók ma is amolyan kézikönyvként forgatják. Mi indokolja, hogy újabb monográfia szülessen? - Amikor az 1980-as évek közepén realitássá kezdett válni, hogy a kastély helyreállítása megindulhat, Dávid Ferenc művészettörténész barátommal nagy örömmel fogtunk bele a szükséges kutatásokba. A munkát nagyjából úgy osztottuk el, hogy Feri az építéstörténettel, én pedig a históriával foglalkoztam. Ez a közösködés hosszú évekig megmaradt, s bár, Feri elsősorban tudományos dokumentációkat készített és forrásközlésekkel foglalkozott, az általam írt összefoglaló munkákban – ilyen volt a 2003-as monográfia is – az építéstörténet vonatkozásában lényegében az ő kutatási eredményeire támaszkodtam, hozzátéve a nem kevésbé izgalmas történeti aspektust. Azóta viszont nagyon sok idő telt el, és ezalatt számos új adat került napvilágra, amivel tovább gazdagítható az épületegyüttes históriája. Feri sajnos pár éve már nincs közöttünk, így az ő 2003 utáni kutatómunkáját is figyelembe véve, érdemes egy korszerű, alaposabb kastélytörténetet az olvasók kezébe adni. A válasz tehát az, hogy ideje van egy új, a korábbihoz képest teljesebb tudományos munkára, nem is szólva arról, hogy a 2003-as kiadás már régen elfogyott, s legfeljebb az antikváriumok kínálatában bukkan fel egy-egy példány.
- Hogyan készül egy ilyen monográfia? - Ha valakinek a sors ad egy nemes feladatot, akkor azzal általában az egész életén keresztül foglalkozik. Adódnak persze kisebb szünetek, de ezt a jó értelemben vett zsákot cipelni kell még akkor is, ha néha elviselhetetlenül nehéznek tűnik… nos, ilyen zsák nekem a kastély. A kutatómunkában ez azt jelenti, hogy lényegében állandóan foglalkozom a témával, függetlenül attól, van-e lehetőség kiadványokban megjelentetni azt. Ám, hogy szemléletes legyek: az évek alatt ezernyi új adatot rögzítő cédula és mindenféle feljegyzés halmozódott fel az íróasztalomon, amit több résztémában azóta megjelent közlések tesznek még nagyobb kupaccá. Ebből kell összegyúrni az új kastélytörténetet, egy olyan munkát, ami – mint a 2003-as kötet is –, a következő húsz esztendőben betöltheti az alapmű, a kézikönyv szerepét.
1837-ben a kastély erkélyéről festett Thomas Ender. A képen jól látszik a mai feljáró és a két kerti kapuoszlop is
- Időben mérve mekkora elfoglaltságot igényel a kötet összeállítása? - Korlátlant. Nem csak a jegyzeteket kell felhasználni, hanem meg kell nézni az időközben előkerült vagy még feltárandó levéltári és egyéb forrásokat is. Meg aztán az emberben akkor is motoszkál a dolog, amikor nem kimondottan erre koncentrál.
- Mondjon egy érdekesebb példát! - Találtam – például – egy adatot, miszerint: a kastélyépítő Grassalkovich egyik leányáról, Annáról készült egy portré, de a holléte nem ismert. Ilyen esetekben szó szerint nyomozás indul, ami jellemzően hónapokig elhúzódik, ahogy itt is. A portré ügyében a szálak végül Marosvásárhelyre vezettek, a Haller grófok ma élő leszármazottaihoz, akiktől sikerült egy megfelelő digitális felvételt kapni az ábrázolásról és az engedélyt is beszerezni a közléshez.
- Ha minden ideálisan alakul, mikor vehetik kézbe az olvasók az új kastélymonográfiát? - Úgy számítom, hogy a kézirattal szeptember-október hónapok táján készülök el. Ehhez jön a részben eddig nem közölt és összességében mintegy 200 kép válogatása, majd a grafikai tervezőmunka. Talán év végén megszülethet maga a könyv is, remélhetőleg sok, kastélyt szerető gödöllői és más szakember örömére.
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|