Idén február 26-a volt az a nap, amikor a városvezetés megtárgyalta és elfogadta az önkormányzati rendszer 1990 óta íródó történetének 36. gödöllői költségvetését. A település 2026. évi büdzséjét – várospolitikai állás- és üléspont szerint – eltérő jelzővel lehet illetni. Talán a „forrásszegénység” és az egyes, nem kötelező feladatok esetében fellelhető „túlzott költekezés” lehetne a két véglet. A képviselőtestület tagsága 30 perces szóbeli kiegészítés (Gémesi György 7 perc, Bárdy Péter 23 perc), majd 61 perces, hozzászólásokkal telt „vita” után 11 igen szavazattal, valamint 3 tartózkodással a több mint hat év elteltével megújult és kibővített városházi épületben biztosított zöld utat a Gödöllő idei gazdálkodásának irányszámait tartalmazó települési költségvetésnek. Ilyen legutóbb 11 éve történt, még az időközben lebontott Szabadság tér 7. szám alatt...
Csaknem négy évvel ezelőtt, 2009. szeptember 18-án a Gödöllői Értékvédő Közhasznú Egyesület kezdeményezésére a Dózsa György úti temetőben felavatták az elmúlt század elején működött gödöllői művésztelep egyik alapítója, Nagy Sándor (1869-1950) és felesége, Kriesch Laura (1879-1966) síremlékét. Az avatóünnepségen – többek között – az is elhangzott, hogy Gödöllő a magyar és az európai kulturális örökség jelentős városa, és a neves gödöllőiek síremlékét a település civil szervezetei gondozzák.
Az idei esztendő Gödöllőn – elsősorban egy másik művésztelep-alapító, Körösfői-Kriesch Aladár (1963-1920) születésének 150. évfordulója kapcsán – a szecesszió éve. A városi múzeum tematikus túrájának kínálatában szerepel Nagy Sándor és Kriesch Laura sírjának felkeresése is. A képek láttán kitűnik, és egyben elgondolkodtató, hogy mekkora a különbség az avatásra rendbe hozott sír akkori és jelenlegi kinézete között…