A gödöllői képviselőtestület tagjai a május 21-én lezajlott tanácskozásukon néhány perc alatt „megvitatták” a település előző évi gazdálkodásáról szóló beszámolót. A várost irányító grémium tagjai egyhangú szavazással elfogadták azt a határozati javaslatot, amit Gödöllő 2025. évi zárszámadásával kapcsolatosan a döntés-előkészítők megfogalmaztak.
Április 12-én eldőlt, hogy László Endre Márton, a Tisztelet és Szabadság Párt jelöltje nyerte el a gödöllői központú, Pest vármegye 6. számú választókerület egyéni országgyűlési képviselői mandátumát. Az új parlamentben kétharmados többséget szerzett Tisza Párt helyi jelöltje a kampány során nem élt azokkal a lehetőségekkel, amiket felkínáltunk számára. Ugyanakkor írásban jelezte, hogy „a választások után állok rendelkezésetekre”. Szaván fogtuk a frissen megválasztott honatyát.
Május 21-én a gödöllői képviselőtestület tagjai – a tavalyi városi gazdálkodás zárszámadásának elfogadása előtt – jóváhagyták a gödöllői önkormányzat által korábban életre hívott hat gazdasági társaság 2025-ös gazdálkodási mutatóira vonatkozó beszámolót (mérleget).
A könyvvizsgálók által is ellenjegyzett „papírok” tanúsága szerint a hat gödöllői közcég – eltérő mértékben – nyereséggel zárta a mögöttünk hagyott esztendőt. Lássuk a testületi tagság által minden esetben ellenvetés nélkül elfogadott számadatokban mutatkozó részleteket!
Az idei esztendő több szempontból is a „kerek” évfordulók éve Gödöllőn. Harminc éve nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Gödöllői Királyi Kastély, valamint hatvan éve kapott újra városi rangot a település, miután 1763-ban már mezőváros volt. A kettős évfordulóról az 1995-ben megalakult Gödöllői Királyi Kastély Barátainak Egyesülete is megemlékezik: június 13-án, szombaton Grassalkovich Antal Emléknapot rendeznek a kastély barokk színházában. Szlávik Jánosnéval, az egyesület elnökével idéztük fel a múltat és a közeljövőről is szót ejtettünk.
Szelényi Zsuzsa, egykori Fidesz-tag, a Haza és Haladás Egyesület képviselője, Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke és Székely Sándor, a Magyar Szolidaritás Mozgalom társelnöke – mint moderátor – részvételével nyilvános fórumot tartott az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért gödöllői csoportja június 12-én a Tormay Károly Egészségügyi Központ II-es számú rendelőintézetének nagytermében.
Az eredetileg oktatáspolitikai fórumként meghirdetett rendezvény „alaphangját” Szelényi Zsuzsa adta meg, aki egykori párttagként úgy vélekedett a mai Fideszről, hogy az egyeduralomra törekszik Magyarországon. A politikába visszatért pszichológus többek között beszélt az utóbbi években elsikkadt beruházásokról, a valódi munkahelyek hiányáról, valamint arról, hogy a mostani kormány a jövőt eszi fel, „minden utcasarkot meg akar szerezni”, miközben a közvagyont a saját barátainak, üzlettársainak osztogatja szét. Szelényi szólt az egykulcsos adóról, ami szerinte előnyben részesíti a magasabb jövedelműeket. Kitért az országban egyre nagyobb méreteket öltő szegénységre, a fiatalok kivándorlási hullámára, illetve arra, hogy Orbán Viktor szabadságharca nem értünk van. Szelényi Zsuzsa megjegyezte: a miniszterelnök alapvetően alattvalónak tekinti a polgárokat, mert senkivel nem folytat érdemi konzultációt, a hőzöngők leszerelése pedig Balog miniszter úr feladata. A Haza és Haladás Egyesület politikusa szóba hozta, hogy az emberek nagy többsége fél az országban, a kormány ellenétetek szít az egyének és a társadalmi csoportok között. Ezt a folyamatot meg kell állítani, a rezsimet fel kell számolni – zárta gondolatait Szelényi Zsuzsa.
Hogy a megújított oktatási rendszer ostorozása se maradjon el, arról Mendrey László gondoskodott. A szakszervezeti vezető őrültségnek nevezte a területen az utóbbi három évben végrehajtott változásokat, de – mint hangsúlyozta – mára kiderült, hogy van benne rendszer. Igaz, tette hozzá a szakszervezeti vezető, ez szembemegy a megelőző húsz évben kialakult szakmai konszenzussal. Azt látja, hogy ez a kormány alapvetően tudásellenes. Oka, Mendrey szerint, a pénz, amit milliárdos nagyságrendben vontak ki az utóbbi években a rendszerből. - Egyidejűleg soha nem látott centralizáció ment végbe az oktatás területén, ami kizárólag arra jó, hogy az általam SZPK-modellnek nevezett rendszert működtetni tudják: a szájkosár, a póráz és a korbács rendszeréről van szó, ami az agyonszajkózott pedagógus életpálya modellből vezethető le. Hozzáteszem, a pedagógus életpálya modell egyelőre csak jól hangzó kifejezés, hiszen nincs ember, aki felelősséget vállalna ennek anyagi vonatkozású megvalósításért. Arra viszont jó, hogy az állásukat féltő pedagógusok tartsák a szájukat, szakmai előmenetelük érdekében beálljanak a sorba, illetve az eskü alatt vállalt etikai kódex egyes pontjaiban megfogalmazott kitételek miatt eleget tegyenek főnökük kívánalmainak. Mi ez, ha nem nonszensz? – tette fel a kérdést Mendrey László.
- Ebből sehogy nem lesz tudásalapú társadalom – folytatta gondolatait a PDSZ elnöke. - Orbán Viktorék munkaalapú társadalomról beszélnek. Olyanról, ahol a munkaerő-piacra kikerülő emberek túlnyomó többsége szakmunkás végzettséggel rendelkezik. Erre utal a tankötelezettség 16 éves korra történt csökkentése is. Tették ezt azzal az érvvel, hogy minek legyen bent az iskolában az a 16-17 éves cigánygyerek, aki nem akar tanulni, csak zavarja a társait, esetleg 16 évesen, ötödikesként már odaszülte a gyerekét. Menjen az, inkább dolgozzon a munkaerő-piacon. Hol fog valaki 16 éves korában, szakma nélkül elhelyezkedni, ki fogja őt alkalmazni?
- Zajlik az alattvaló-képzés, amihez a megfélemlített pedagógus a legmegfelelőbb eszköz. A megfélemlített tanár nem fog visszakérdezni, a képzettség nélküli ember pedig nem tud visszakérdezni – nyomatékosította Mendrey, aki beszéde végén arra is kitért, hogy Hoffmann Rózsa, aki etikát akar taníttatni az iskolákban, nem mond igazat. A tények, amiket Hoffmann Rózsa is ismer, azt mutatják, hogy a Pedagógusok Szakszervezete a legnagyobb Magyarországon az oktatásban. A második legnagyobb pedig a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. Az összes több együtt nem akkora, mint a PDSZ. Ehhez képest Hoffmann Rózsa folyamatosan azt sulykolja, hogy a legkisebb az ugráló, az élhetetlen, az elégedetlen. – Azt kell, mondjam, hogy tudatosan hazudnak. Kijelölnek egy csoportot, akivel hajlandók tárgyalni, és abban is tudatosak, hogy csak a saját embereiket hallgatják meg, csak rájuk támaszkodnak. A valós élet nem létezik a számukra. Eljutottunk odáig, hogy kimondható: aki nincs velük, az nincs.