Ez a kérdés, válasszatok!
Nincs mese: az 1015 éves magyar államiság egyik legfontosabb válaszútjához érkezünk október másodikán. A kérdés pártok fölött álló, össznemzeti ügy, és a rá adott válaszunk a következő évtizedek és évszázadok mindennapjait fogja meghatározni. A kérdés túlmutat önmagán, ezért érdemes kicsit körbejárni.Először is fontos tisztázni a kvóta fogalmát. A kvóta ebben az esetben annak a képletét jelenti, hogy a korunk népvándorlása során Európába érkező migránsok mekkora hányadát kell országunkba befogadnunk. Mivel ez nem egy szám, hanem egy hányad, nincs felső határa. Ezért álságos azt állítani, hogy a népszavazásban pusztán arról dönthetünk, hogy 1128 külföldit befogadunk e vagy sem. Ha egyszer elfogadjuk a hányadot, utána már nincs reklamációs lehetőség, hogy már elnézést, de nem egymillió emberről volt szó, hanem csak ezerről. Ráadásul, aki már bent van, azt megilleti a családegyesítés joga.
Közel egy éve történt, hogy az Iszlám Állam nevű horrorszervezet bejelentette, hogy népvándorlást kihasználva több ezer harcosukat sikerült bejuttatniuk az Unióba, és további ezreket fognak a jövőben is. Akkor valahogy ez a hír elsikkadt. Azóta viszont eltelt egy nyár. Egy olyan nyár, ahol esténként szorongva kapcsoltuk be a híradót, hogy ugye ma nem történt terrorakció a vén Európában. Ennek ellenére még ma is van olyan őrült, aki azt állítja, hogy nincs összefüggés a migráció és a terrorizmus közt. Nekik nem számít az, amit tapasztalunk, ahogyan az sem, hogy ezt tavaly maguk a terroristák közölték. Persze értem én, hogy nem minden bevándorló terrorista. Olyan ez, mint gombát venni: ha veszek egy vödör gombát, az is halálos, ha csak egy mérgező van benne. Kérdem én, melyik anya tálalna a gyermekei elé olyan gombapaprikást, amibe belekeveredhetett mérges gomba is? Főleg ha tud róla, hogy valaki szánt szándékkal keveri bele és ezt ráadásul előre be is jelenti?
Ezek mind súlyos dolgok. Gazdasági, szociális és biztonsági okokból egyaránt. Számomra mégis talán a legfontosabb kérdés az, hogy ki dönthet a sorsomról, és a hazám sorsáról. Szeretném, ha annak a kérdésnek az eldöntése, hogy kit engedünk be az országba, a mindenkori, demokratikusan választott magyar kormány joga maradjon. Nem ismerek egy magyar állampolgárt sem, aki valaha beikszelte volna Jean-Claude Junckert, Martin Schulzot vagy bármelyik brüsszeli bürokratát. Ahogy Angela Merkelt vagy George Sorost sem. És mivel egyikünk se szavazott rájuk, kérem őket, hogy ne akarják eldönteni, hogy mi mit szeretnénk! Hálás vagyok, hogy választhatok, és arra kérem minden honfitársamat, hogy vigyázzunk erre a kiváltságunkra. Mert bizony kiváltság ma ezen a bolygón, hogy van beleszólásunk a sorsunkba!
Összegezve az eddigieket: az a kérdés, hogy rábízzuk-e a brüsszeli bürokratákra annak a döntésnek a jogát, hogy kit engedünk be magunk közé ebbe az országba. Rábízzuk-e olyanokra, akikre nem szavazhatunk, akik semmilyen felelősséggel nem tartoznak nekünk, és sosem számoltathatjuk el őket? Kockáztathatjuk-e ezzel a biztonságunkat?
Ez a kérdés. Egyszerű: IGEN vagy NEM?
Menjünk el október másodikán és válasszunk!
Farkas Domonkos
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 27., szombat, Zita
