Befejezi Gödöllőn indult és zárult labdarúgó-karrierjét a válogatottat is megjárt Nagy Dániel
Javában tart a Gödöllői SK NB III-as labdarúgó-csapatának felkészülése az Észak-Keleti csoport július 26-án esedékes rajtjára, ám a ráhangolódásban már nem vesz részt az idén 35 éves Nagy Dániel. Ennek oka prózai: a kétszeres válogatott középpályás úgy döntött, szögre akasztja a stoplist. Az apai – és közvetve nagyapai – ágon focista felmenőkkel rendelkező labdarúgó ezzel bekeretezi sikeres sportpályafutását, ami 1996-ban a Gödöllői Góliátban indult és idén április végén a megújult Táncsics Mihály úti Szűcs Lajos Sportcentrum gyepén zárult. A sportágban eltöltött három évtizedet vettük górcső alá.- Miért döntöttél úgy, hogy elég volt a versenysportból?
- Mindent egybevetve, egy tartalmas és sikeres karrierre tekinthetek vissza. Külön öröm számomra, hogy a Bikákkal sikerült a feljutás az NB III-ba, és a bennmaradás is meglett. Viszont úgy éreztem, hogy építőipari vállalkozóként teljes fókuszban szeretnék beleállni az új karrierembe. Az NB III-hoz már a heti 4 edzés elengedhetetlen, a meccsek is sokkal intenzívebbek, mint megye egyben volt. Azt éreztem, hogy terhelésben és időben is kezdett sok lenni, így meg kellett hoznom ezt a nehéz döntést, aminek a szívem annyira nem örül, de a testem annál inkább hálás.
- Nézzük a múltat: 12 éves korodban Gödöllőről – a Goldball érintésével – az Újpesthez igazoltál, ahol négy szezont játszottál a korosztályos csapatban. Ezt követően, 16 éves korodban idegenlégiós lettél, a Bundesliga egyik meghatározó klubjához a Hamburger SV-hez szerződtél. Mi szólt akkoriban a külföldi környezet mellett?
- Akkoriban is jó képzés volt itthon, legalábbis azokon a helyeken, ahol nekem volt szerencsém fiatal koromban játszani, jó szakemberek kezei között voltam. Viszont a körülmények nem voltak a maihoz hasonlóak. Ezért logikus lépésnek tűnt, hogy ha hív egy Bundesliga-klub, még ha csak az ifi csapatába is, egy nagy lépéssel közelebb kerülhetek az álmaimhoz.
- Húsz éves voltál, amikor a Hamburg felnőtt keretébe kerültél, pályára azonban nem léptél az észak németországi klub színeiben. Ha ez megtörtént volna, akkor is csapatot váltasz, és a harmadosztályú Vfl Osnabrück együtteséhez szerződsz?
- Természetesen, ha kaptam volna játéklehetőséget, biztosan nem váltok, de akkor úgy éreztem, hogy az az ajtó bezárult, így egy másik utat kell keresnem.
- Az Osnabrück csapatával közel álltatok egy nagy sikerhez, ahhoz, hogy a német másodosztályba jussatok. Mégis hazaszerződtél, méghozzá újpesti kötődésűként a Thomas Doll által irányított Ferencváros ajánlatát fogadtad el. Ebben a döntésben mi játszotta a legfontosabb szerepet?
- Osnabrückben sajnos nem sikerült a feljutás. Habár a dobogó harmadik fokára sikerült odaérni, az osztályozón a Dinamo Dresden ellen kikaptunk. A legfontosabb szerepet az játszotta, hogy mégiscsak az FTC-ről volt szó. Rövid kaland volt, de visszagondolva jó érzéssel tölt el, hogy ilyen nagy múltú klubban játszhattam, habár a szívemhez mindig is közelebb állt az Újpest.
- A Fradiban egy szezon alatt csupán 11 bajnoki mérkőzésen jutottál szóhoz. Ugyanakkor Magy Kupa-győztes és bajnoki második lettél, ismét Németországba, a harmadik ligás Würzburger Kickers csapatához igazoltál. Itthon nem lett volna lehetőség az NBI-ben maradni?
- Nem volt jó évem a Fradinál, így szerettem volna egy környezetváltást. Németországban jól ment a játék, ezért úgy éreztem, az lenne a legjobb következő állomás.
- Kilenc évvel ezelőtt – ma már tudjuk – végleg hazatértél Magyarországra. Ráadásul, egyik nevelőgyesületedet, az Újpest FC-t választottad. Az itt töltött két idény alatt nyertél Magyar Kupát és bajnoki bronzérmet. Ezt követően, három évadot a Mezőkövesd színeiben játszották, akikkel 2020-ban bejutottatok a Magyar Kupa döntőjébe, és ezüstérmesek lettetek. Négy évvel ezelőtt úgy döntöttél, pontosabban, egy makacs bokasérülés miatt úgy kellett döntened, hogy az NB I-es karriered nem tarthat tovább. Mennyire volt nehéz megbarátkozni ezzel a helyzettel?
- Ha ezt a hivatást választja valaki magának, akkor tisztában van vele, hogy nem tart örökké. Nyilván, amikor be is következik, akkor azt sokkal nehezebben éli meg. De, szerencsésnek mondhatom magam, mert van egy nagyszerű családom és csodás barátaim, akik mindenben támogatnak és ott voltak nekem ebben a számomra könnyűnek nem mondható időszakban is.
- Focikarriered azonban a sérülés ellenére mégsem ért véget. Négy éve visszatértél Gödöllőre, az akkor még a Pest vármegyei I. osztályban élcsapatnak számító Gödöllői SK kötelékébe. Mi és ki volt az, ami és aki meggyőzött arról, hogy nevelőegyesületed csapatát segítsd tapasztalatoddal, játéktudásoddal?
- Bennem mindig is ott volt az érzés, hogy szeretnék egyszer majd újra Gödöllőn játszani. Felmértem, hogy mi az, amit bír a testem, és bátorkodtam felkeresni Rózsavölgyi Sándort, aki mindig együttműködő volt, és akkor is tárt karokkal fogadott.
- Tagja voltál annak a gödöllői csapatnak, mely egy évvel ezelőtt Amatőr Kupát, valamint Pest Vármegyei Kupát nyert és feljutott az NB III-ba. Az újoncként a 7. helyen végzett helyi tizenegy megsüvegelendő teljesítményéhez 10 mérkőzésen szerzett 2 góloddal járultál hozzá. A második találatodat április 26-án, a Tiszafüred elleni hazai találkozón (3-4) csereként beállva szerezted. Akkor senki nem gondolhatta, hogy ez az összecsapás lesz az utolsó tétmeccsed, mivel a 90. percben kiállítottak és május 31-ig eltiltottak. Gondolom, nem ilyen búcsút szántál magadnak?
- Természetesen nem, de legalább emlékezetes maradt. Akkor már éreztem, hogy kezd minden egy kicsit sok lenni. Nem vagyok fegyelmezetlen játékos. Ott elszakadt a cérna, amit azonnal megbántam.
- Ha néhány gondolattal kellene jellemezned mindazt, amit a labdarúgás jelentett számodra, hogyan összegeznéd három évtizedes pályafutásodat? Kiket említenél, akik jelentősen hozzájárultak ahhoz, amit ebben a sportágban elértél?
- Családomat, édesapámat és édesanyámat, nővéremet. Ők nagyon sok áldozatot hoztak azért, hogy belőlem hivatásos labdarúgó lehessen. Hullámvölgyekkel teli három évtized volt, de jó érzés visszagondolni rá.
- Van már elképzelés arról, hogy ünnepélyes körülmények között is elköszönsz a csapattól, a szakmai stábtól és a szurkolóktól, vagy ez még számodra is meglepetés? Végül pedig az is érdekelne, hogy meglátásaiddal, szakmai tanácsaiddal segíted-e a gödöllői tizenegy minél sikeresebb bajnoki szereplését.
- Ha belső keretek között is, de én már „elköszöntem”. Azért igyekszem majd a lelátóról segíteni a csapatot, szóval nem tűnök el teljesen. Nem vagyok az a típus, aki szereti a rivaldafényt, szóval, ha ennyiben marad az elköszönés, akkor nekem az is teljesen megfelel. Azonban, ha lesz egy ünnepélyesebb forma, akkor természetesen szívesen fogadom. Nem tervezek a labdarúgásban maradni semmilyen szerepben. Már csak kötetlenebb formában szeretném fogyasztani ezt a nagyszerű sportot. Szóval, nézem, drukkolok és örülök a Gödöllő sikereinek, a szakmai részére pedig megvannak a megfelelő emberek.
|
Kulturális programok a gödöllői kastélyban
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2026. július 15., szerda, Henrik
