Ujváry Tamás: nem szeretem a gumikacsát, a kordont, vagy a lezárásokat, de…
Az elmúlt hetek, hónapok történései egyértelműen arra engednek következtetni, hogy országosan és nemzetközileg egyaránt elhíresült jelentős pozitívumokkal szembesült a Gödöllői Királyi Kastély. Példaként említhető az Európai Történeti Kertek útvonalához történt csatlakozás, a kastély-védjegy megszerzése, valamint az év szenzációjának számító, szeptember 8-án nyíló Schönbrunn kincsei Gödöllőn elnevezésű időszaki kiállítás. Az örömre és büszkeségre okot adó fejleményeket azonban időnként beárnyékolják a kritikus hangot megütő látogatók visszajelzései. Mivel ezek kezelése is fontos a kastély vezetése számára – a teljesség igénye nélkül – dr. Ujváry Tamás ügyvezető igazgatóval számba vettünk néhány, időről időre felmerülő „felháborító intézkedést és/vagy döntést”, és megkíséreltük tisztázni ezek hátterének okát.
- Igazgató úr! A gödöllői kastély élete sem lenne teljes, ha csupa jóról szólna, pontosabban, csak a jóról, a kedvezőről szólnának a hírek.
- Mire gondol?
- Arra, hogy a kritikákból és a negatív észrevételekből is lehet tanulni, azok is egyfajta visszacsatolást jelentenek. Főként, ha jobbító szándékúak.
- A Kastély Kft. által végzett valamennyi tevékenység szolgáltatás. A szolgáltatás lényege számomra, hogy azt az igénybevevők érdekeinek lehető legjobban megfelelve kell nyújtani. 2022-ben 235.052 regisztrált vendégünk volt, és a parkban sétálókkal, csak a kávézóba betérőkkel, vagy belépőjegyet, regisztrációt nem igénylő programok résztvevőivel együtt ennek a számnak akár a duplája is igénybe vehette szolgáltatásainkat. Összesen 7 írásos panaszunk volt. Én szeretem ezeket, mert segítenek javítani munkánkat, felhívják a figyelmet olyanokra, amikre esetleg mi, itt dolgozók nem gondolunk. A panaszok megválaszolásánál van egy állandó mondatunk: „hisszük, hogy a gödöllői kastélyhoz méltók akkor leszünk, ha az általunk nyújtott szolgáltatás is a Gödöllői Királyi Kastély nevének megfelelő.”
- A kastély bizonyos dolgait negatív színben feltüntetők bírálatai, a hozzánk érkező információk alapján, alapvetően három fő területre korlátozódnak. Melyikkel kezdjem?
- Önre bízom.
- Rendben, akkor legyen a kordonozás az első. Többen jelezték, hogy esküvők vagy egyéb rendezvények idején a belső terek némelyikét nem lehet látogatni, és ugyanez igaz a kastély parkjára is. Mi indokolja a belépőjegyet megfizető látogatók effajta kirekesztését?
- A 90-es évek elején, közepén kormányhatározatokban, illetve országgyűlési határozatban rögzítették – a Magyar Tudományos Akadémia, és számos szakértő előkészítő anyaga alapján –, hogy mi a kastéllyal a szándék. Ebben nem csak akkor volt politikai konszenzus, azóta sem merült fel senkiben, hogy nem helyénvaló a meghatározás. Ezek alapján feladatunk, hogy a gödöllői Grassalkovich-kastélyegyüttes „minden elemében a magyar kultúra, művészet, szellemiség és annak vonzerejéből táplálkozó kulturális és konferenciaturizmus élő kastélyává, a nemzetközi és belföldi piacon is keresett, üzletileg működőképes komplexummá váljék”.
Minden szava pontos és fontos ennek a küldetésmeghatározásnak. Abban talán nincs vita, hogy a közel három évtizedes folyamatos, egymásra épülő gyűjtő- és tudományos-, szakmai munka eredményeként, mint múzeum, vagy kulturális helyszín a kastély belföldön és külföldön egyaránt kiemelkedő. Arra ugyancsak büszkék vagyunk, hogy rendezvényhelyszínként is jegyzett az intézmény. A nehézséget az „üzletileg működőképes” feladat okozza egy ekkora kastélynál és a hozzá tartozó parknál.
- Ha leegyszerűsítjük a kérdéskört, akkor kimondható, hogy bizonyos szempontból gazdasági vállalkozásként szükséges kezelni a kastély működ(tet)ését?
- Évente 360 napot van üzemszerűen nyitva a kastély a nagyközönség előtt. Ebből évente átlagosan – a 2011-es Európai Uniós elnökséget nem számítva – 10 nap volt, amikor az épület, vagy park látogathatóságát egy esküvő, vagy diplomáciai fogadás, konferencia, netán filmforgatás miatt korlátoztuk. Ilyenkor azonban a megrendelőnek nem csak a bérleti díjat kell megfizetni, hanem a bevételkieséseket és egyéb felárat is. Nem árulok el titkot senkinek: ha azt látja a közönség, hogy a kastély zárva van, akkor bizony sok pénzt keresünk, ami ennek a hatalmas épületnek és a különböző kulturális tartalmaknak a működéséhez szükséges. Az idén 28 éves kastélytársaság korábban mindig veszteséges volt, ügyvezetésem alatt azonban ezt sikerült megváltoztatni, és öt évet már pozitív eredménnyel zárni.
- Az utóbbi években több esetben fordul(t) elő, hogy – úgynevezett – sétálójegyet kell váltania annak, aki csak barangolni szeretne a történelmi környezetben. Ez az intézkedés mivel magyarázható?
- Legutóbb a tavaszi Ibolyanapon volt, legközelebb pedig a szeptemberi Vadásznapon lesz ilyen sétálójegy. Egy kicsit az előző válaszomra is visszautalnék, és azt egészíteném ki két szemponttal. Ezeken a napokon rengeteg programot kínálunk kicsiknek és nagyoknak. Ha 10-15 különböző gyerekelőadást, koncertet, állatbemutatót lehet megnézni 1.000 forintos jegyért – ami egyébként levásárolható a múzeumi jegyből, vagy számos árusnál –, akkor kapunk panaszt. Ha máskor egy gyerekelőadás, egy bemutató, egy koncert több ezer forintos jeggyel látogatható, akkor az természetes. Korábban a közönség számára valóban nem kellett fizetni ezekért a programokért a kastélyban, azonban akkor sem voltak ingyenesek, hiszen a kastély kifizette a fellépőket, a technikát, az engedélyeket. Sok-sok millió forintot költöttünk az ingyenes családi napokra, amiből közvetlen bevételünk nem igazán volt. Az 1.000 forintos sétálójegyekkel – és az árusok által fizetett bérleti díjakkal – sincs nyereségünk, ugyanakkor kellő látogatószám mellett veszteségünk sem. Ennek is köszönhetően tavaly – például – 50 millió forint értékben tudtuk gyarapítani műtárgyainkat, kiállításunkat, vagy a teljes tetőzetet karbantartottuk. Szerintem a kastélynak nem a közönség számára ingyenes kutyabemutatóra, bábelőadásra, vagy koncertre kell költeni egy Ibolyanap, vagy Vadásznap alkalmával, hanem ugyanazt a pénzt az épületre, műtárgyakra kell fordítani.
- Az utóbbi hetekben, elsősorban a közösségi oldalakon több kritikai észrevétel érte az ajándékbolt kínálatának egyes darabjait. Gondolok itt a képsoron látható Sisi kacsára, vagy a királyné és a császár képét kacsafejjel ábrázoló színes zoknira. Minként egyeztethetők össze esztétikailag ezek az ajándéktárgyak a hely szellemiségével, az épületegyüttes patinájával, komolyságával és történelmi múltjával?
- Hamarosan érkeznek a Schönbrunni-kastély kincsei Gödöllőre, amikből közösen hozunk létre időszaki kiállítást. Az osztrák kollégákkal rendkívül jó kapcsolatot ápolunk. Személyesen nekem is sok tekintetben példaértékű a működésük. Schönbrunn jelenlegi igazgatójával baráti viszonyban vagyok, korábbi igazgatóját – aki három évtizeden keresztül irányította a világ egyik legismertebb, legjelentősebb műemléki helyszínét, kulturális intézményét – is ismerhettem, mindkettőt nagyon tisztelem. Ott évtizedek óta az a hozzáállás, hogy „az ajándékbolt nem része a kiállításnak, azt azért csináljuk, hogy kiállítást tudjunk létrehozni”.
A világban jelenleg gumikacsa őrület van, mindenről és szinte mindenkiről készül gumikacsa változat. Sisi és Ferenc József sem maradt ki, ezeket több országban is árulják, azaz: nem mi találtuk ki és nem mi gyártatjuk a terméket. Az ajándékboltban árulunk olyan árukat, amik minőségiek, örömmel veszem kézbe én is, vagy adom ajándékba. És árulunk olyan termékeket, amiket a közönség szeret, vásárol, és így nekünk pénzt hoz. Ilyen a gumikacsa is.
Én nem szeretem a gumikacsát, és nem szeretem a kordont, vagy a lezárásokat. De szeretem, hogy saját bevételből parkettát restauráltatunk, bútorokat újíttatunk fel, vagy aukciókon veszünk berendezési tárgyakat, és szeretem az érzést, hogy eljutott oda a Gödöllői Királyi Kastély, hogy akár Schönbrunnal is tud versenyezni tárgylicitnél. A kettő pedig nem független egymástól.
- Kimondhatjuk, hogy olyan szemléletbeli kettősségről van szó, ami megosztottságot okozhat, azonban el kell fogadni a szükségszerűségét?
- Azt gondolom, hogy az Ön által összegyűjtött valamennyi kérdés egy szemléletbeli különbség, vagy még inkább szemléletváltozás miatt alakulhatott ki a megfogalmazókban. Az olyan kulturális intézmények kapcsán, mint a gödöllői kastély, nagyon régi az a gondolkodásmód – és nem csak Magyarországon, hanem a világ minden táján jellemző ma is – hogy ezek olyan helyek, amiket tisztán, valamilyen felsőbbrendű szellemiség mentén kell üzemeltetni, a gazdasági racionalitásnak nincs helye, a fenntartó (legyen az állam vagy önkormányzat) fizessen ki mindent, szakmailag kiváló, de csak nagyon szűk körnek eladható könyv kiadását, ingyenes programot a közönségnek, karbantartást. Én azt látom, hogy a világ nem ebbe az irányba halad. Nem a magyar állam, vagy magyar önkormányzatok nem képesek erre, szerintem egyetlen ország és egyetlen város sem. Ausztriában közel negyven éve történt meg erről a politikai és társadalmi vita, és én örömmel hallom, hogy manapság Magyarországon is beszélünk erről. Az pedig büszkeség, hogy a gödöllői kastély kapcsán a 90-es években fogalmazódott meg egy előremutató meghatározás, miszerint: ennek a helynek „üzletileg is működőképes komplexummá” kell válnia. A szellemiségből, igényességből a kiállítás, az épület, vagy parkfenntartás, a tudományos háttérmunka kapcsán nem engedünk. Ugyanakkor nem, vagy nem csak az államtól, vagy az önkormányzattól várjuk el, hogy kifizesse a számlát, üzletet is csinálunk, mert szükségünk van rá és képesek vagyunk rá.
- Amennyiben a jövőben valaki jobbító szándékkal kifejtené véleményét vagy észrevételt szeretne tenni a gödöllői kastéllyal kapcsolatos vélt vagy valós hiányosságok miatt, hova fordulhat?
- Szerencsére, ma bárki, bárhol, bármilyen körben elmondhatja véleményét: a piacon, a közösségi médiában, az utcán. Ha a munkánkat is szeretné észrevételével segíteni, vagy a feltett kérdése kapcsán választ is vár, akkor érdemes levélben, vagy e-mail elérhetőségeink egyikén megkeresni minket.
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 27., szombat, Zita
