Kovács Barnabás: bizonyítottuk, az egyeztetés sokkal jobb Gödöllőnek, mint a „kézi irányítás”
Fedor Gábor • Ugorjunk vissza két évtizedet az önkormányzatiság helyi történetében: 2002. október 20-a volt az a nap, amikor – óvatosan fogalmazva – nem sokon múlott, hogy az addig „érinthetetlen”, Gémesi György által vezetett lokálpatrióta klubos többség kisebbségbe kerüljön a gödöllői képviselőtestületben. A polgármesteri székben abszolút többséggel (55,57%) ugyan Gémesi György maradt, ám a 14 egyéni körzetből nyolcat az MSZP-SZDSZ-Gödöllői Civil Fórum összefogás kandidálói nyertek, akik emellett három listás mandátummal is gyarapodtak. Miután a MIÉP listás képviselőnője egy ideig velük tartott a szavazások idején, Gémesiéknek elemi érdekük volt, hogy – legalább – a patthelyzet kialakítása érdekében maguk mellé állítsák a Fidesz-Gödöllői Polgári Szerveződés listás képviselőjét. Így alakult ki a 12-12-es voksegyenlőség, és elkezdődött a gödöllői önkormányzatiság történetében máig egyedülálló, szűk másfél évig tartó kompromisszumos időszak. A húsz évvel ezelőtti események előzményeit, fejleményeit és hatásait az akkori történések egy aktív szereplőjével, Kovács Barnabással elevenítjük fel.- Barna! Mielőtt belemennénk a 2002-es gödöllői önkormányzati választás részleteibe, arra kérlek, mondd el, hogy 20 év távlatából milyen érzésekkel gondolsz vissza az eredményekre és az akkor kialakult helyzetre. Miben és milyen területen tudtátok korlátozni Gémesi György akaratát? Illetve, azt is jellemezhetnéd, hogy miként viselte a polgármester ezt az időszakot.
- Az egyenlő képviselői létszám addig soha nem tapasztalt, különleges helyzetet teremtett a polgármester és képviselői számára. Vége volt az előző évek „bármit erőből átnyomhatok a testületen” korszakának.
Bár, ellenzékben voltunk, a testületi arány miatt a polgármesternek minden előterjesztést előzetesen meg kellett vitatnia velünk. Vitáztunk, érveltünk, egyeztettünk, és csak azok az előterjesztések kapták meg a testületi ülésen a többséget, amikben sikerült kompromisszumra jutni. Ez nyilvánvalóan és érezhetően javára vált Gödöllőnek. Érdemi vitában egyeztetett és kialakított testületi döntések sokkal hasznosabbak egy településnek, mint amikor egy polgármester a többsége tudatában kontroll nélkül bármit le tud nyomni a testület torkán.
Bárki láthatja, miről beszélek, aki visszakeresi az akkori előterjesztéseket és elfogadott döntéseket. Egyértelmű, különösen, ha összehasonlítjuk – mondjuk – a későbbi évek döntéseivel.
- Indítsuk onnan a visszatekintést, hogy 2002 áprilisában alig több mint ezer szavazattal alulmaradtál Gémesi Györggyel szemben a parlamenti képviselőválasztáson. Befolyásolt ez abban, hogy októberben ne Te legyél az összefogás polgármester-jelöltje, hanem Szakács Gyula?
- A gödöllői körzetben a 2002-es országgyűlési választásokat mindenki lefutottnak tekintette, senki sem gondolta, hogy a FIDESZ-MDF színekben induló gödöllői polgármester a parlamenti választáson megszorítható.
Ezért aztán nem volt túl nagy „tolongás” ellenzéki oldalon a képviselőjelölti helyért. Sőt! Aztán egy megbeszélésen az MSZP akkori vezetői azt mondták nekem: „Barna! Látod, hogy – érthető módon – nincs igazi jelöltünk a választókerületben, mert a papírforma nem sok jót ígér. Legyél te a képviselőjelölt! Neked ez az egyik szakmád, csináltál már néhány komoly és sikeres kampányt, nem vagy megélhetési politikus, nem fog törést okozni a politikai karrieredben az eredmény. Indulj el, csinálj egy jó kampányt! Szabad kezet kapsz, próbálj meg minél több szavazatot hozni az országos listára!”
Így lettem jelölt, egyben a saját kampányfőnököm, és így értünk el nagyon szoros, váratlan eredményt a választáson. Én személy szerint nagyon élveztem a kampányt. Mivel a jelölt is én voltam nem csak a kampányfőnök, teljesen szabadon csinálhattam mindent, úgy, ahogy én akartam. Egyébként tényleg jó sok szavazatot sikerült hoznunk az országos listára.
A választás után visszatértem a vállalati szférába, ahol előtte is dolgoztam. Egy nagyvállalatot vezettem, komoly célokkal és feladatokkal. Megtisztelőnek tartottam, hogy az őszi választások előtt felmerült a nevem polgármesterjelöltként, de nem lett volna korrekt, ha néhány hónap után elhagyom a rám bízott vállalatot. Kevés jó tulajdonságom közül az egyik, ha vállalok egy feladatot, akkor azt általában végigcsinálom, és közben nem váltogatok széket/pozíciót/köpönyeget.
Hát, így nem lettem 2002-ben polgármesterjelölt. A kampányt persze végigcsináltam, az éves szabadságom épp elég volt rá. A csapat pedig azzal méltányolta a sikeres munkát, hogy a listán befutó helyre tett. Ezúton is köszönöm nekik.
- Mint említetted, úgy alakultak a dolgok, hogy kompenzációs listáról képviselői mandátumhoz jutottál a gödöllői testületben, ami az akkori választási rendszerben gyakorlatilag borítékolható volt. Arra azonban nem igazán lehetett nagy tétben fogadni, hogy a veled egy csapatban indulók nyolc körzetben is legyőzik Gémesi embereit, köztük olyan neveket, mint a gyerekkori jóbarát szembeszomszéd, vagy a település első női alpolgármestere. Jók voltak a jelöltjeitek, vagy inkább a szerencsefaktor, netán Gémesi jelöltjeinek elutasítottsága számíthatott?
- Ha megnézzük akkori képviselőjelöltjeink névsorát, látszik, hogy nagyon erős a lista. Például: dr. Pápai Éva, egy igazi, harcos női jelölt. Aztán – ABC-sorrendben – még néhány név a Csapatból: Fischer Ernő, dr. Hentz Károly, Körösfői László, dr. Pannonhalmi Kálmán, dr. Szakács Gyula, dr. Vándor Béla. Mi több, az impozáns névsorba te is beletartoztál. Vagy, hogy – egy finom kis „célzással” a jelenre – említsek még egy jelölti nevet: Veiszer Gusztáv, a nemrégiben a gödöllői művészetek házában a kézlenyomatának megörökítésével elismert Veiszer Alinda édesapja.
- Magas labdát adtál ezzel a kitétellel, hiszen húsz éve – hogy finoman fogalmazzak – sem Alinda, sem az édesapja nem tartozott a Gémesiék által kegyeltek táborába. Sőt…
- Bármennyire is adná magát, ha megengeded, diplomatikus leszek. Aki tudja, mik történtek, úgysem felejti el, aki pedig nem, vagy nem emlékszik, nem tudná megítélni, mit élt át a család akkoriban. Legyen elég annyi, hogy ez a történet is igazolta, milyen meglepő és mulatságos dolgokat produkál néha az élet.
- Rendben, kanyarodjunk vissza az előző kérdés második feléhez.
- Felvetésed nagyon érdekes, mert ebből a szempontból is mérföldkő volt a 2002-es önkormányzati választás Gödöllőn. Tulajdonképpen ez volt az első választás, ahol a szavazók már nem csak a logót nézték, hanem azt is, hogy milyen személyek állnak mögötte. Az előző választásokon a Lokálpatrióta Klub címke tulajdonképpen bárkit „befújt” a testületbe. Szerencsére, a jelöltek elfogadták szakmai álláspontomat, miszerint: csak akkor érhetünk el sikert, ha a választók fejében a döntést le tudjuk hozni a logók közötti választás szintjéről a jelöltek közötti választás szintjére. Nem volt egyszerű, de sikerült. Sok országgyűlési és önkormányzati választási kampányt csináltam, a 2002-es gödöllői önkormányzati választási kampányt tartom ma is az egyik legizgalmasabbnak. Tizennégy körzetből nyolcat sikerült megnyernünk, ráadásul, volt olyan vesztes körzetünk, ahol egyetlen szavazattal, 448:447 arányban veszített a jelöltünk. Nyilván, hatalmas eredmény ahhoz képest, hogy előzetesen mindenki lefutottnak tekintette a választást. Szerencsére, a polgármester és a jelöltjei is, ami sokat segített nekünk.
- Legutóbb, 2019-ben a 2002-es-hez nagyon hasonló helyzet alakult ki az önkormányzati választás után Gödöllőn. Gémesiék – a Fidesz-KDNP színeiben indult jelölteknek köszönhetően – önerőből nem tudtak többséget szerezni a testületben. A többit tudjuk…
- Ahogy mondtam, a 2002-es helyzet egyik fontos tanulsága, hogy az egyeztetés előre viszi a dolgokat, és sokkal jobb a városnak, mint a „kézi irányítás”.
Persze, tudom én, hogy az érdemi vita, a kompromisszumkeresés időigényes, türelmet és empátiát igénylő dolog. Sokkal macerásabb, mint mondjuk „kilóra megvenni” egy képviselőt a másik oldalról, és ezzel többséget csinálva minden előterjesztést eredeti formában átnyomni a testületen. A kompromisszum-keresésnél jóval egyszerűbb az ülésen egy szűkre szabott időkeretben végighallgatni – mivel erre ugye a törvény kötelez –, majd figyelmen kívül hagyni a másik oldal véleményét és javaslatait. De, szerintem ez így nem érdemi testületi munka. A jelenleg alkalmazott polgármesteri „technika” neki kényelmesebb, de nem jobb a városnak.
Egyébként már 2002-ben is voltak hasonló törekvések. Büszke vagyok rá, hogy a csapatunkból polgármesteri „ajánlattal” megkeresett képviselők közül senki nem fogadta el a felajánlott pozíciót és „Júdás-pénzt”. Minden képviselőnk előrébb valónak tartotta Gödöllő érdekét a sajátjánál.
Mint említettem, ez húsz évvel ezelőtt volt…
 Húsz éves emlék: Kovács Barnabás a 2002-es választási kampányra készült plakáttal a kezében
- Ha már szóba került a 2019-es önkormányzati választás, említsük meg, hogy a baloldali összefogás polgármester-jelöltjeként megmérettetted magad. A csillagok állása nem kedvezett, ezáltal 17 év után kikerültél a gödöllői testületből. Mennyiben változott meg a viszonyod a városvezetéssel, miután elvesztetted a képviselői státuszt?
- Három éve már nyilvánvaló volt, hogy nincs győzelmi esélyünk. Ugyanakkor, egy választáson nem indulhat úgy egy csapat, hogy nincs vezetője. Ezért vállaltam a polgármester-jelöltséget az ellenzéki összefogás színeiben. De már nem én vezettem a listát, ami azt jelentette, hogy képviselői tevékenységem négy ciklus után véget ér.
A hivatal munkatársaival, sőt, a „lokálos” képviselők többségével képviselőként és utána is korrekt, jó volt a kapcsolatom. Azt gondolom/remélem, hogy ha megkérdeznéd őket, megerősítenék, amit mondtam.
- Gémesi Györggyel is?
- Tulajdonképpen Gémesi Györggyel sem volt rossz a viszonyom a képviselőségem idején. Természetesen, voltak viták, nem is kevés a 17 év alatt. Másképp gondolkodtunk politikáról, városról, városvezetésről, de ez nem mérgezte meg a kapcsolatunkat.
El kell ismernem azt is, hogy néhány rendkívüli helyzet kivételével – például, felhevült kampánypillanataiban, vagy amikor a józan észt felülírta nála a színészi attitűd, és a közönségnek „játszott” – soha nem nyilatkozott rólam durván, vagy nagyon sportszerűtlenül. És én is mindig igyekeztem belül maradni a korrektség határain. Megyei közgyűlési képviselőként pedig, amikor tudtam, próbáltam segíteni, támogatni Gödöllőt. Ezt a polgármester kérte és respektálta is.
Persze, mindig nyilvánvaló volt és lesz számomra – tudomásul is vettem –, hogy azt sose fogja nekem megbocsátani, amikor 2006-ban az országgyűlési képviselőválasztáson egy elég kemény, általam aprólékosan megtervezett és végigvitt kampányban Fogarasiné Deák Valériával legyőztük a politikai pályafutása csúcsán lévő (polgármester, országgyűlési képviselő, MOB alelnök, MDF-alelnök), FIDESZ-MDF közös jelölt Gémesi Györgyöt. Számomra ez 25 éves politikai marketing tevékenységem egyik csúcspontja. Gémesi György ezt nyilván egészen másként élte meg.
De mint említettem – különösen napjaink politikai közéletével és a közbeszédével összehasonlítva –, korrekt volt a szakmai kapcsolatom a polgármesterrel, végig a képviselőségem alatt.
- És utána? Hányszor hívott fel 2019 óta, hogy megkérdezze, hogy vagy, netalán kikérje a véleményed valamiről? Mégiscsak 17 évet küzdöttetek/harcoltatok/dolgoztatok együtt a képviselőtestületben. Ráadásul, országos szinten 2010 óta ugyanazon kormányzattal szemben politizáltatok.
- Látszik, hogy nem ma kezdted az újságírást, ráérzel a ki nem mondott dolgokra is. Nem tudom és persze nem is akarom kikerülni a választ. Mert ez egy nagyon érdekes, majdnem azt mondtam, tanulságos dolog.
A rövid válasz: nem, nem hívott fel egyszer sem, és a véleményemet sem kérdezte meg semmiről.
A hosszabb válasz: nem, nem hívott fel, de te is pontosan tudod, hogy a politika ilyen világ. Gödöllőn pedig még ilyenebb. Akik ismerik Gémesi Györgyöt, tudják, hogy ezekben a dolgokban ő nagyon „pragmatikus”. Csak azok, csak akkor és csak addig léteznek számára, akik, amikor és ameddig tudják segíteni az ő politikai vagy más ambícióit. Erről volt politikai szövetségesei vagy a városi cégek volt vezetői tudnának mesélni.
2002 óta minden választás után küldtem gratuláló SMS-üzenetet Gémesi Györgynek, aki ezt válaszüzenetben mindig meg is köszönte. Egészen addig, amíg testületi tag voltam. 2019-ben, amikor nem lettem testületi tag, Gémesi György már nem válaszolt a gratuláló üzenetemre.
Nekem ezzel egyébként személyesen nincs bajom. Tudomásul vettem. Ő ilyen, és ahogy egyik barátom szokta mondani: „mindenki valamilyen”.
Egyébként Gémesi György nyilván nem tartozik nekem se köszönettel, se azzal, hogy válaszoljon a gratuláló üzenetemre. Ha találkozunk, mindig köszönünk egymásnak. Gondolom ez azért életünk végéig így marad.
- Hogyan változott a személyes életed mióta kikerültél az aktív helyi és megyei/országos politikai szerepből?
- A politika nekem sok örömet jelentett, jó érzés volt számomra közösséget szolgálni. A szükséges „frakciófegyelem” mellett is mindig próbáltam megőrizni önállóságomat, és tartani a független véleményemet. Ez általában sikerült, mert szerencsére sosem függtem a politikától, és sosem éltem belőle.
Így aztán az életem fontos paraméterei nem változtak attól, hogy távolabb került tőlem a politika. Ugyanúgy Gödöllőn lakom, nyugodt, komfortos, néha kicsit unalmas életet élek. Vállalatvezetőként dolgozom hetente néhány órát, edzésben kell tartani a lelket és az agysejteket. Meg, persze, a testet is, ezért hétfőn és szerdán focizom, kedden és csütörtökön átjárok a veresi termálfürdőbe. Ha már itt tartunk, meg kell jegyeznem, azt nem fogom soha megbocsátani Gémesi Györgynek, hogy ezt nem tudom megtenni a saját városomban. Az, hogy nincs termálfürdő Gödöllőn, Gémesi György „ősbűne”.
A nyarakat általában Senjben töltöm, a horvát Adrián. Nagyon szeretem ezt a tengerparti kisvárost. Kőszeg testvérvárosa, tiszta, biztonságos, vendégszerető település, ahol önmagukra és környezetükre igényes emberek élnek. Amikor polgármester-jelöltként elindultam Gödöllőn, valami hasonló lebegett a szemem előtt.
 A „vén Toldi” még nem döntötte el, hogy 2024-ben előveszi-e 2019-ben szögre akasztott kardját
- A közéleti/politikai aktivitásodat végleg takaréklángra állítottad?
- Jelenleg már nem vagyok része a helyi közéletnek, sem a napi pártpolitikának. De természetesen – ha csak kívülről is – követem a helyi eseményeket és az országos politikát is. És vannak olyan emberek, akikkel rendszeresen meg is beszélem a dolgot.
Azt is bevallom, hogy sokszor nem nagyon tetszik, amit látok. Sőt! Néha kifejezetten dühít. És, mivel a körülöttünk lévő világot néha csak nézni még idegesítőbb, mint tenni érte vagy ellene, még azt sem zárom ki teljesen, hogyha nagyon dühbe gurulok, akkor „a vén Toldi” újra előveszi 2019-ben szögre akasztott kardját.
- Mint sokat látott és tapasztalt, mondhatni, „dörzsölt” politikustól kérdezem: mennyi esélyét látod annak, hogy 2024 tavaszán lesz olyan várospolitikai erő és személy Gödöllőn, amely képes lesz felülmúlni a lokálpatrióta klubosokat, és eltávolítani tisztségéből Gémesit, vagy ha ő nem indul, az általa favorizált polgármester-jelöltet?
- A világ sokat változott 2002 óta, de szerintem a győzelmi recept ugyanaz lehet, ami akkor volt: összeállítni egy olyan csapatot, ami erős képviselőjelöltekből áll, és csinálni egy olyan kampányt, ami a szavazók fejében lehozza a döntést a logók közötti választás szintjéről az egyes jelöltek közötti választás szintjére.
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 17., szerda, Rudolf
