Vissza normál nézetbe Nyomtatás

Varga Kálmán: Gémesi György állt a „boszorkányüldözés” mögött, nem a Fidesz politikusai

2021-08-17 11:07:14

Ebben az esztendőben, augusztus közepén jeles évfordulóra emlékezhetnek a helybéliek: negyed évszázada, napra pontosan 1996. augusztus 17-én megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt a részben megújult gödöllői Grassalkovich-kastély. A jelentős esemény kapcsán nem lenne teljes a nosztalgiázás, ha nem vonnánk be Varga Kálmán történészt, a helyi műemlék-együttes helyreállítási folyamatának 1994-1998 közötti miniszteri biztosát a múltidézésbe.

-  Azt gondolom, százból legalább kilencvenkilencen az augusztus 20-át jelölték volna ki annak idején a gödöllői kastély megnyitására. Volt valami különleges oka, hogy az időpont-választás augusztus 17-ére esett?
- Igen, éppen azért lett 17-e, hogy az augusztus 20-i események ne konkurálhassanak a sokak által várt kastélybéli ünneppel. Az időpontot egyébként még 1994 szeptemberében én jelöltem ki, miniszteri biztosként.

- Ennyi év távlatából talán nem érdemes különösebben taglalni, de a teljességhez hozzátartozik, hogy a politikai kurzusváltás hatására Önt 1998 után „kiszorították” a kastély megújulási és fejlesztési folyamatából. Tették ezt úgy, hogy nem voltak tekintettel az Önök által elvégzett komoly munkára, értékmentésre. Mennyi idő kellett ahhoz, hogy feldolgozza a történteket?
- Ha azt mondom, nehezen dolgoztam fel és sokáig tartott, akkor nem mondtam semmit. Talán érzékletesebb, ha úgy fogalmazok: a lelkem egy darabját tépték ki és egy értékelvű távlati terv megvalósítását lehetetlenítették el. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a „boszorkányüldözés” mögött nem a Fidesz politikusai álltak, hanem Gémesi György polgármester. Teszem hozzá, messzire vezetne ennek okait kifejteni.
Legyen most elég annyi, hogy Gémesi akkor az MDF tagja volt, pártja pedig koalíciós partner. Mindezt egyébként éppen a Fidesz delegálta kulturális vezetőktől tudtam meg. Sőt, azt is, hogy Gémesi még utánam is próbált nyúlni. 1998-ban ugyanis a Műemlékek Állami Gondnokságára kerültem, és innen is el akart távolíttatni. Erről szóló levelét az akkori államtitkár, Baán László mutatta meg, biztosítva persze, hogy ennek a nyomásnak már nem engednek. De mindez már történelem, a kastély modernkori históriájának része és régóta nem vált ki belőlem indulatokat. Amúgy Gémesi ármánykodása lett egy másik pályám „nyitánya”… 1998-tól számítva 15 évet töltöttem el műemlékes csúcsintézmények vezetőjeként, több kormányzati cikluson át.

- Soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha akkor nincs kormányváltás. De játsszunk el a gondolattal: mennyivel lehetne előbbre ma a gödöllői kastély rekonstrukciója, ha az addig kulcsszerepet játszó szakemberek maradhattak volna a helyükön, és folytathatták volna a munkát?
- Igen, a kérdésében benne van, bár, az előzőekhez kellett volna hozzáfűznöm: Gémesi, illetve a kastély igazgatói székébe általa beültetett Körösvölgyi László másokat is kirúgott a munkatársak közül. Többek között Bakonyiné Schubert Évát, a kastély főépítészét, akinek a további helyreállításokban is kulcsszerepe lett volna. Hosszú lenne felsorolni a terveinket, ezért most csak kettőt emelnék ki. Az egyik a kastélyszálloda, amihez állami kezességvállalású hitel szolgált volna fedezetül, és aminek kiviteli tervei is elkészültek. A másik az 1875-ben betemetett Hattyús-tavak részleges visszaállítása, ami nemcsak egy kertrekonstrukció lett volna, hanem a gödöllőieknek is egy különleges rekreációs lehetőség. Ennek pandanjául létesült volna egy vadaskert a Fővárosi Állat- és Növénykerttel való együttműködésben, többek között, az akkor még meglévő Táncsics Mihály úti filmtelep medvéinek elhelyezésével. Utóbbihoz csak annyit, hogy akkor Veresegyház polgármestere felismerte ezt az értéket, elvitte az állatokat, és ma már több százezres az évi látogatottsága az ottani Medvefarmnak.

- Ha emlékezetem nem csal, a Gödöllői Városi Múzeumnak helyet adó Hamvay-kúria 2000-re befejeződött felújítása kapcsán Ön felvetette: hasznos lenne a helyi közgyűjteményt a kastélyban elhelyezni. Talán azzal indokolta az ötletet, hogy a város spórolhatott volna, miközben a múzeum kiállító-tere és látogatottsága egyaránt növekedhetett volna. Hogy is volt ez pontosan?
- Az elképzelést még a 1990-es évek elején a kastély hasznosításának tervezésekor és a Városi Múzeum vezetőjeként fogalmaztam meg. A lényege, hogy a tervezett kastélymúzeum a lokális közgyűjteményi feladatokat is ellátta volna, s ez izgalmas távlatok nyitásával, valamint jobb működési feltételekkel járt volna. Nem is szólva a látogatottságról. A Hamvay-kúriát pedig – az Erzsébet-kultusz jegyében – visszaalakítottam volna Erzsébet Szállodává, természetesen, a mai igényeknek megfelelően, de az egykori atmoszférát megidézve. Csak megemlítem, mert ide tartozik egy párhuzamos kulturális fejlesztés terve is: a gödöllői művésztelep újrateremtése, a Körösfői utcában lévő eredeti épületek helyreállítása és amolyan hazai Montmartre, azaz: művészutca kialakítása.

- Nem érdemes tagadnia, a gödöllői kastély múltja, ügye, sorsa a mai napig fontos Önnek. Ezt támasztja alá az is, hogy idén áprilisban – 18 év után – újra könyvet írt a kastélyról.
- Fiatalként a műemlékek világában elsősorban az Árpád-kori templomaink vonzottak és még egyetemistaként részt vettem egy-egy ilyen jellegű kutatásban is. Aztán a sors Gödöllőre irányított, ahol viszont egy barokk kastély állt, méltatlan állapotban és szebb napokra várva. Némiképp fatalista megközelítésben mondhatom akár úgy is, hogy az élet jelölte ki számomra a feladatot, és az efféle terhet, vagy inkább nehéz adományt nem lehet csak úgy letenni. Akkor sem, ha az ember olyan akadályokba ütközik, amik egzisztenciálisan megrázzák. Félre ne értse, nem tartom magam megszállottnak – a megszállottság legtöbbször kárt okoz –, de elkötelezettnek igen. Úgyhogy, én akkor is tettem a kastélyért, amikor közvetlen beleszólásom a dolgokba nem volt lehetséges. Kutatásokat végeztem, tanulmányokat és könyveket írtam, mi több, még a máriabesnyői templomról is. A közelmúltban megjelent könyv mind között a legalaposabb kastélytörténeti munka, amivel kicsit le is akartam zárni ezt az „életművet”. Igaz, a napokban találtam még egy eleddig nem ismert levéltári fondot: a kastély 1750-60 közötti inventárát, ami csodával határos módon megmenekült a pusztulástól és rögzíti az akkori termek funkcióját és berendezését. Nos, ennek feldolgozását még elvégzem és talán jövőre könyvként is megjelenhet.

- Azzal, hogy a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány (MATE) idén februártól megkapta a kastélyt működtető gazdasági társaságban az több mint 80%-os állami tulajdonrészt, alaposan megváltozott a gödöllői kastély jövője. A kormányzati körökhöz köthető döntéshozók sokáig már nem odázhatják, hogy milyen jövőt szánnak a műemléki felújításnak, valamint az idegenforgalmi és kulturális hasznosításnak. Ha Önön múlna, mi lenne az a három legfontosabb feladat, amit el kellene végezni, hogy 25 év múlva, az elődökre büszkeséggel gondolva ünnepelhessenek az akkori illetékesek?
- 1990 körül, a rendszerváltás éveiben elképzelhetetlennek tartottam, hogy 30 év se lesz elég a műemlék-együttes teljes helyreállításához. A központi épület 8 szárnyából még nincs helyreállítva a déli három traktus: a vártemplom, az úgynevezett, Muzsikusszárny és a Narancsház. A melléképületek közül omladozik a sörház és a kocsiszín, a királyi időszak főudvarmesteri épülete és még néhány kisebb uradalmi ház, no, meg a kormányzói úszómedence. Ha viszont a historikus szemével vizsgáljuk a helyzetet, azt látjuk, hogy bár változó ritmusban, de 2010-ig folyamatos volt a helyreállítás, az utóbbi évtizedben pedig érdemi előrelépés nem történt.
Az ok meglehetősen egyszerű: a város polgármestere 2010 óta élesen a kormányzattal szemben politizál. Úgy látszik, Gémesi nincs tisztában azzal, hogy ilyen léptékű kastély rehabilitációja – ahogy például Fertődön is – mindig kormányzatfüggő kérdés, azaz: nem nélkülözheti az állami szerepvállalást. Kastélyunk elvesztette a jó értelemben vett politikai figyelmet, további felújítása nem lett kiemelt kormányzati beruházás és kimaradt a nemzeti kastélyprogramból is. Nekem soha nem voltak polgármesteri vagy politikusi ambícióim, de azt tudom, hogy egy település vezetőjének együttműködésre készen és partneri viszonyban kell lennie az aktuális kormányzattal, még akkor is, ha nézeteik eltérőek. Ezt kívánja ugyanis a helyiek érdeke. Sajnos, úgy vélem, a helyzet mára helyrehozhatatlanul elmérgesedett, ergo: a kastély ügyében csak a polgármester befolyásának teljes megszüntetése hozhat előrelépést. Az ön által említett tulajdonosi változás felcsillantja ennek reményét és egyúttal óriási felelősséget is ró a MATE döntéshozóira, hiszen a kastély mind művészeti, mind történeti értékeivel nemzetközi rangú műegyüttes. Hogy mi lenne szerintem a három legfontosabb feladat? Hosszú lenne kifejteni, de fussunk neki rövid mondatokkal.
1. Fejlesztési terv készítése 3-4 évre, a történeti ingatlanok relációjában és költségvetéssel. Megjegyzem, ilyen elképzelésekkel tele a padlás, tehát inkább prioritási sorrendet kell felállítani.
2. Mintaszerű helyreállításokat kell végezni, kvalifikált szakemberekkel, alázattal és haszonelvű érdekek nélkül (műemlékesek, restaurátorok).
3. A munkaszervezet stabilizálása és bővítése a tervek függvényében (például: kastélybéli főépítészi státusz, a múzeumi stáb erősítése).

- És egy utolsó kérdés: ön vállalna szerepet a kastély jövőjének alakításában?
- Hevesi Tamás egy dalából tudnék idézni: Ezt egy életen át kell játszani! Szóval, igen! De nem valamiféle állásban, hiszen a 68. évemet taposva úgy vélem, a fiataloknak kell folytatni a munkát, amit a magamfajta öreg róka legfeljebb a tudásával és tapasztalataival segíthet.


Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói

 

Kapcsolat | ImpresszumAdatvédelem | Médiaajánlat

© Gödöllői Hírek Online