Többet dolgozunk a veszélyhelyzetben, mint a normál időszakban
Biztosak lehetünk abban, hogy a koronavírus-fertőzés kapcsán elrendelt veszélyhelyzeti intézkedések – sajnos – történelmi szituációt teremtettek, hiszen leállt a sportélet, felfüggesztették, beszüntették a bajnokságokat, és egyre valószínűbb, hogy a március derekán „megmerevedett” állapotok az idei év első felében már nem változnak.Korábbi írásunkban körképet adtunk arról, hogy a sajnálatos történések a jelentősebb gödöllői labdajáték csapatsport-egyesületeket és -szakosztályokat is kellemetlenül érintették. Ezúttal dr. Kriszt Balázst, a Gödöllői EAC elnökét kértük arra, hogy az olimpia kvótával már rendelkező, illetve annak megszerzésére még esélyes sportolókat foglalkoztató egyetemi klub miként kezeli a kialakult, cseppet sem örömteli helyzetet.
- Elnök úr! Egyfelől örömtelinek nevezhető, hogy a Gödöllői EAC sportolói közül többen világszínvonalú teljesítményre is képesek, másfelől viszont elszomorító, hogy felkészültségüket nem lesznek képesek aprópénzre – akár éremre – váltani ebben az évben, hiszen az esztendő fő sporteseményét, a tokiói olimpiát a koronavírus-járvány miatt jövő nyárra halasztották.
- Igen, ez így igaz, de ne felejtsük el, hogy az egész világban kialakult járványhelyzetben ez egy másodlagos, sőt, marginális kérdés ahhoz képest, hogy nap mint nap ezrek távoznak el közülünk a koronavírus-járvány miatt.
Ha csak az olimpiát, vagy csak a sportot tekintjük, akkor megállapítható, hogy az olimpia, a világversenyek, hazai bajnokságok, kis utánpótlás versenyek hiánya minden sportolónak óriási problémát, motivációs hiányt okoz. Nekem legalább olyan fontos egy 10 éves gödöllői kissrác vagy kislány érzése, gondolata, mint az élversenyzőinké.
- Vegyük sorba az olimpikonokat. Kezdjük az alig 18 éves Mészáros Eszter sportlövővel, aki a légpuskások 10 méteres versenyszámában képviselheti hazánkat az olimpián. Fiatal kora miatt talán nem okozott neki akkora fájdalmat, az olimpia elhalasztása. Vagy tévedek?
- Először picit csalódott volt, de ma már úgy van vele, hogy nem nagy tragédia. Nem érte meglepetésként, némiképp már várták is, hogy mikor jelentik be. Annak viszont örül, hogy csak halasztásra került az olimpia, nem pedig törlésre, így több ideje lesz felkészülni. Persze, már hangolt Tokióra, egyre többször gondolta végig, hogyan is kellene ott csinálni a dolgokat, miként tudja kezelni majd a szituációt. A jelenlegi helyzetben szerinte is a legjobb döntés született. Egy év múlva lesz, hát addig is keményen kell dolgozni és lehetőleg majd a legjobb formában érkezni.
- Gémesi Csanád kardvívó a magyar csapat tagjaként utazhat majd Tokióba, ám stabil harmadik emberként az egyéni küzdelmekben a pástra léphet. Ő 35 éves lesz jövőre, az utolsó reális esélye, hogy részt vegyen az ötkarikás játékokon. Őt mennyire viselték meg a történtek?
- A döntés előtti napokban már lehetett érezni, hogy halasztás lesz, de az egy éves halasztás így is fejbe vágta. Az elmúlt 2-3 év erre a nyárra lett felépítve, nem csak neki, hanem a családjának és a környezetének is. Nehéz átprogramozni az ember agyát, életét pár nap alatt, de nincs más lehetőség, így előre nézünk és Csanád felkészül a következő évi olimpiára. A nehézségek ellenére úgy gondoljuk, hogy egy szükséges döntést hoztak meg a NOB-ban. A saját és környezetünk, sőt, mindenki egészsége fontosabb az olimpiánál akkor is, ha ez sokaknak nagy nehézséget okoz.
- Az említett két sportolón kívül akár további kvótákat is szerezhetnek még a GEAC versenyzői. Sportlövészetben főként Klenczner Mártonra lehet számítani, atlétikában pedig Nádházy Evelin számára alakulhatnak úgy a dolgok, hogy 400 méteres síkfutásban ott lehet a japán fővárosban. Ha úgy vesszük, ők még jól is járhatnak az egy éves halasztással, nem?
- Ezt nagyon nehéz most eldönteni, ígérem, ha egy év múlva beszélünk, akkor biztosan meg fogom mondani, hogy jól jártunk ezzel a halasztással vagy sem. Marci és Evelin esete teljesen más, hiszen Marci jóval fiatalabb és már csak kis esélye volt a kvótára. Itt azt sem tudjuk, hogy dönt a nemzetközi szövetség, mikor és hogyan folytatódik a kvótaszerzés folyamata. Evelin a télen sérült volt, több mint egy hónapot teljesen kihagyott, így ő kapott egy új lehetőséget, ugyanakkor atlétikában, különösen a futószámokban embertelen teljesítmény szükséges kijutni nagy világversenyre, különösen olimpiára. Jelenleg fel van függesztve a szintteljesítés novemberig és valószínűsíthetően 2020-ban egyetlen egy nagy világverseny sem lesz atlétikában. Egyébként még az is lehet, hogy a következő egy évben berobban egy óriási atléta vagy sportlövő tehetség, akiről ma nem is tudunk és kvótát szerez…
- Mik azok az akár anyagi, akár technikai lehetőségek, amikkel a Gödöllői EAC segíteni tudja élsportolóit a kialakult helyzetben?
- Ez nagyon nehéz kérdés. Az anyagiak különösen, hiszen a sport óriási visszaeséssel küzd és jelen helyzetben én sem tudom megmondani, hogy milyen bevételeink lesznek idén, de azt sem nagyon, hogy milyen kiadásaink. Élversenyzőink egyelőre kapják a labdajátékokhoz képest minimális fizetésüket, az egyetem (SZIE) és a sportági szakszövetségek (MASZ, MVSZ, MSSZ) jóvoltából az olimpiai kvótásaink, kvótaszerzésre esélyes versenyzőink igen szigorú előírások mellett pedig edzeni is tudnak. Ez utóbbihoz rengeteg szervezési tennivaló van, ezeket nem részletezem, de higgyék el, sokan többet dolgozunk a vészhelyzetben ezen, mint a normál időszakban. Csak egy példát mondok: mivel az egyik élversenyzőnket én viszem minden nap edzésre és haza, nekem is át kellett esnem a koronavírus-teszten.
- Emellett, gondolom, az sem mellékes kérdés, hogy a különböző szakosztályok hátországának tehetséges fiataljai, illetve az edzői kar tagjai miként vészelik át ezt az időszakot. Tudnak-e érdemi munkát végezni, hogy motiválják őket és a várhatóan több hónapos kihagyás ne vesse vissza a fejlődésüket, teljesítményüket?
- Az érdemi munka végzése nagyon nehéz, sőt, több szakosztályban lehetetlen Például, a labdarúgásban, vagy a még több testi kontaktussal járó vívásban. Az atlétika és a sportlövészet területén nagyon szigorú szabályok között és jelentősen csökkentett létszámban a válogatott és 14 évnél idősebb versenyzők tudnak edzeni, ugyanakkor az egyesületünk bázisát adó több száz utánpótlás korú sportoló rendszeres mozgatása természetesen lehetetlen. Ezáltal az edzők dolga sem könnyű, hiszen a rengeteg ötletes online foglalkozás, vetélkedő, motivációs tréning, önálló munka és videó elemzés sem pótolja a napi rendszeres személyes találkozással járó edzéseket. Itt kell megemlítenem, hogy a gyerekeknek is nagyon-nagyon hiányzik a mozgás, a közösség, a barátok, az edzők és különösen a versenyek. Nem tudom, hogy hányan fognak visszatérni a vészhelyzet elmúlása után, de remélem, hogy mindenki vagy még többen, mint előtte! Leginkább az amúgy is „lyukas” ifjúsági és junior korosztályokat féltem és csak remélni tudom, hogy lesznek állami, önkormányzati, egyetemi, egyesületi és helyi ösztönző programok, lehetőségek, módszerek, hogy a gyermekek újra a pályákon, termekben vezessék le energiáikat és építsék újra szociális kapcsolataikat. Egy biztos, rajtam, rajtunk, a GEAC-on, edzőinken ez nem fog múlni!
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 23., kedd, Béla
