Az elveszített párkapcsolat gyásza
Az életünk folyamán sokunkat érint, hogy amikor véget ér a párkapcsolatunk, akkor mély depresszióba zuhanunk. Hiszen elveszítettünk egy számunkra nagyon fontos személyt, aki bár nem távozott az élők sorából, de az életünket összekötő ajtót örökre bezárta. A szakítás utáni érzelmek sokasága teljesen normális, még, ha ijesztőnek is tűnik. A szakítás utáni gyásznak öt szakaszát különböztetjük meg, ezeket megismerve, talán jobban megérthetjük az éppen bennünk zajló folyamatokat.
1. fázis: tagadás
A szakítás miatt felgyülemlett érzelmek teljesen kiszorítják a tudatunkból a racionalitást, és az agyunk azzal próbál minket védeni a fájdalommal szemben, hogy tagadja a történteket. Jellemző ilyenkor, hogy az egész csak egy rossz álomnak tűnik, és mi folyamatosan várjuk az ébredést, ami sosem következik be.
Ennek a fázisnak van egy olyan szakasza is, amikor próbálunk szó szerint mindenben egy jelet látni, ami által igazoltnak tűnik, hogy nekünk együtt kell lennünk. Például a rádióban csak a romantikus dalokra figyelünk fel, üzenetekkel bombázzuk az exet, és ha kedves és türelmes válaszokat kapunk, akkor azt is jelnek tekintjük, és tovább reménykedünk a kapcsolat újjáélesztésében.
2. fázis: harag
A második fázisban már eljutunk oda, hogy felfogjuk, a kapcsolat véget ért, és emiatt elkezdünk mindenre és mindenkire haragudni. Haragszunk az exre, hogy miért tette ezt velünk, haragszunk magunkra, hogy miért nem vettük észre a jeleket, haragszunk az ismerősökre, mert miért nem figyelmeztettek a bajra, és haragszunk az egész univerzumra, amiért ez egyáltalán megtörtént.
Bár nem tűnik jó feldolgozási folyamatnak a harag, de van egy nagyon fontos feladata: betölti azt az űrt, amit a másik hiánya okoz.
3. fázis: alkudozás
Az alkudozás olyasmi, mint a tagadás, amikor nem fogadjuk el a kapcsolat végét, és alkudozni kezdünk akár a volt partnerünkkel, akár a mindenhatóval. Megígérjük, hogy megváltozunk, elfogadjuk a másik hibáit, megteszünk mindent, amit csak kér, és e jó tett helyébe természetesen jót várunk, vagyis a kapcsolat folytatását.
4. fázis: depresszió
Ez az első olyan fázis, amikor valóban tudatosul bennünk a veszteség, és elengedjük annak reményét, hogy újra egy párt alkossunk. Sajnos ez a szakasz sokunk számára szörnyen nagy megpróbáltatást jelent, ilyenkor nem ritka, ha felüti a fejét a rendszeres alkoholfogyasztás.
Fontos, hogy ne akarjuk tompítani a fájdalmat élvezeti szerekkel, engedjünk a megélésnek, így van esélyünk arra, hogy hamarabb sikerül a gyász végső fázisába lépni.
5. fázis: elfogadás
Az utolsó, vagyis ötödik fázis az elfogadás. Ekkor már szembenézünk a történtekkel, megbékélünk a veszteséggel, és elengedjük a kapcsolatot. Bár ebben a szakaszban sem biztos, hogy nem érzünk fájdalmat, de ekkor jellemzően képesek vagyunk már újra a jövőbe tekinteni.
Ha további hasonló témájú cikket szeretnél olvasni, keresd fel az ÉVA magazin oldalát!
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 16., kedd, Csongor
