Vissza normál nézetbe Nyomtatás

Új erőt adó pálinka és viharvert sátor

2013-05-07 13:43:38

Rója a kilométereket a Nagy Magyar Körön a gödöllői amatőr bringás, Almási Attila. Útinapló-bejegyzések az első öt napról

1. nap (május 1.): Az első napon 140 kilométert tekertünk társammal, tervezett úti célunk Felsőszemeréd volt, de olyan jó erőben voltunk, hogy ezt túlteljesítettük. Végül Nagykürtős előtt, Opován töltöttük az éjszakát. Utunkat egy defekt nehezítette, ami Ipolyviszen ért utol. Sátorban aludtunk, egy kedves, vendégszerető család udvarában. Csak a kutyák ugatása zavarta álmunkat.

2. nap (május 2.): Már a hajnali órákban útnak indultunk. 130 kilométert tettünk meg és megérkeztünk Csíkfürdőre, ahol a nevéhez hűen egy fürdő és sok vendégszerető ember várt minket. Tisztelettel szeretném kiemelni Országh István nevét, aki segített abban, hogy csontjaink kellően megpihenjenek és a gyomrunk se legyen üres. A helyi pálinka pedig minden kétséget kizáróan új erővel töltötte fel társamat.

3. nap (május 3.): Utam harmadik napja sem telt izgalommentesen. 140 kilométert tettem meg, immár egyedül, mert társam hazaindult. Tekeréssel különösen jól haladtam, meg is érkeztem Abaújvárosba, ahol vendégszerető lakosokkal találkoztam. Egy helyi – mint később kiderült – földműveléssel és lovakkal foglalkozó ember udvarában állította fel a sátramat. Az éjszakám azonban nem telt nyugodtan, egy hatalmas vihar csapott le a településre, amitől átmeneti hajlékom beázott, ezért az éjjel csendesebb részét a szabadban töltöttem. Csak reggel vettem észre a sátramon tátongó lyukat.

4. nap (május 4.): Nem éppen kipihentem folytattam az utam: célom Beregszász volt. Selmecnél keltem át a határon. Aznap 150 kilométert tettem meg. Az út egy defekt kivételével nyugalmasan telt, szinte végig filmeztem ezt a szakaszt. Miután megszereltem a kerekem, megérkeztem Beregszászba, ahol már vártak, mert a lányom egyik barátnőjének a nagyszülei itt élnek. Amint beértem Ukrajnába, mindenféle kapcsolatom megszűnt az otthoniakkal, mivel elment a térerőm. Úgy döntöttem bemegyek a helyi főiskolára, ahol találkoztam Ádámmal. Kortyák Ádám kölcsönadta a telefonját és útba is igazított. Érdekes az élet, hogy ő kerékpárszerelőként dolgozik, ezért vetett néhány pillantást járgányomra.
Ági nagymamája, a 80 éves helyi néni és gyermekei a fő út melletti otthonukban fogadtak. Végre le tudtam zuhanyozni és először feküdtem ágyban amióta Gödöllőről elindultam. Szükségem is volt a pihenésre. Másnap az első 10 kilométert Ádám barátom kíséretében tettem meg.

5. nap (május 5.): Amint útnak indultam, eszembe jutott, annyira jólesett a vendégszerető beregszászi család fogadtatása, hogy elfelejtettem kiszárítani a sátram, amire az elkövetkezendő napokban nagy szükségem lehet. Folyattam utamat, Csengersimánál keltem át a román határon, ahol nagy meglepetésemre a családom várt. Utamat megszakítva, beültünk egy Szatmárnémetin található vendéglőbe. Beszélgettünk egyet, majd nyeregbe pattantam, és tekertem tovább.

Kapcsolódó cikk


Stúdióbeszélgetések Gödöllő és környező települések sportolóival

 

Kapcsolat | ImpresszumAdatvédelem | Médiaajánlat

© Gödöllői Hírek Online