Gyulai lokálpatrióta, aki időnként „visszanéz” Gödöllőre
Durkó Károly neve sokak számára ismerősen csenghet Gödöllőn. Az 1980-as évek végén ide járt egyetemre, közben a Magyar Rádió, a Magyar Gazda című lap, majd a Magyar Televízió munkatársa lett. Később, a Duna Televízió 1993-as életre hívásakor szerkesztő-riporterként csatlakozott a csatorna szakmai stábjához. Napjainkban is aktív közéleti szerepvállalásában jelentős mértékben közrejátszott, hogy segítőként részese volt Roszík Gábor 1989-es, sikeres gödöllői rendszerváltó kampányának. Szülővárosába, Gyulára történt visszatérése után három évvel, 2006-ban önkormányzati képviselővé választották, amit a Gyulai Városbarátok Köre civil jelöltjeként ma is gyakorol. Durkó „Karcsinak” – a helytörténeti érdeklődéséből eredően – van egy szenvedélyes hobbija is, amit mára professzionális szintre fejlesztett. Feleségével, a Gödöllői Református Líceum egykori tanárnőjével, Durkóné Illés Bernadettel megálmodták, létrehozták és közösen működtetik a KöröspArt Galériát Gyulán. Durkó Károly, ha ideje engedi, vagy az üzlet szólítja, esetenként „visszanéz” Gödöllőre. Az egyik ilyen alkalommal találkoztunk vele. - Karcsi! Idestova 20 éve, hogy visszaköltöztél a családoddal Gödöllőről Gyulára, ám viszonylag gyakran megfordulsz egyetemi tanulmányaid városában? Nosztalgia vagy üzlet ennek a fő oka?
- Is-is. Szeretek időnként találkozni a régi barátokkal, de érdekel Gödöllő jelene is. Persze, a galériás munkám is kapcsolódik a városhoz, hiszen hasonló érdeklődésű emberekkel tartom a kapcsolatot. A régi gödöllői művésztelep alkotóinak is bukkanhatnak fel munkái, amire külön is figyelek. De volt, hogy sok évvel ezelőtt tőlünk jutottak értékes helytörténeti jelentőségű grafikák a Gödöllői Városi Múzeumba.
- Agrármérnöki diplomád (is) van, azonban ezt nem használod. Mikor vált véglegessé, hogy más területre, jelesül a műtárgyak gyűjtésének, adás-vételének világába navigálod magad?
- Még a gödöllői diploma megszerzése előtt világos volt számomra, hogy újságíróként képzelem el az életem. A lapok, majd a rádiós és televíziós munkák mellett 1998-tól fedeztem fel ezt a különleges életet. Aukciókról, kulturális szenzációkról is tudósítottam, ekkor figyeltem fel erre az izgalmas világra, szerettem meg a festményeket, műtárgyakat. A képekkel üzennek a művészek: és ha az „megszólít”, már nem vagy egyedül, formálja az életedet, minőséget vihet a mindennapok környezetébe.
- Azt gondolom, hogy esetedben nem elcsépelt, tartalom nélküli szó a lokálpatriotizmus, hiszen Gyulán, a Városbarátok Köre néven létező civil szervezet tagjaival számos helytörténeti értékről, személyekről, szakmákról készítettetek kiadványt az utókor számára.
- Valóban így van. A televíziós munkáim mellett 2003-tól képes albumokban dolgoztuk és dolgozzuk fel Gyula értékeit. A televíziózással 2011-ben felhagytam, a Gyula régen és ma könyvsorozata viszont már 16 kötetnél jár, a Gyula anno hasonmás sorozat hatnál. Feldolgoztuk és közkinccsé tettük többek között a Gyulai Kolbász történetét, a Várfürdő történetét, a régi, mára eltűnt és dicső gyáraink életét, a kisvasutat, a régi gyulai művésztelep életét, de megírtuk Dobos István kitűnő pilóta igaz történetét, bemutattuk a Ki mit tud? elődöntőjébe jutott Lélu beat zenekar sztoriját, az 1566-os török várostromot és annak legendáit, miként a Gyulai zsidóság Emlékkönyvét is közkinccsé tettük. Összesen 2.608 oldalon 29.400 darab képes albumot készítettünk Gyuláról. A másodiktól a kilencedig kötetig egyébként Gödöllőn szerkesztettük a könyveket, Hegedűs Gábor stúdiójában, az 1566 című könyvünk társszerzője a feleségem mellett Heltai Zsófia, a Gödöllői Református Líceum pedagógusa volt.
- Gyanítom, innen csak egy lépés volt a helytörténeti tevékenység továbbfejlesztése, és a KöröspArt Galéria életre hívása?
- Hazatérve és letelepedve kerestünk egy helyet, ahol lakásgalériát hozhatunk létre. Közelebb áll az emberek életéhez, személyesebben, lakókörnyezetben lehet itt bemutatni a műtárgyakat. Nagyon nagy szerencsénk volt: rövid idő alatt megtaláltuk erre a célra azt a házat és lakást a belvárosban, a sétálóutca és a Kis-Körös mellett, amiről már gyerekkoromban is álmodoztam…
- Adódik a kérdés, hogy egy – kvázi – üzleti vállalkozás a műtárgyakkal, azon belül is a festményekkel történő kereskedés során nem kötődik szigorúan egy településhez. Ebből következik, hogy akár a múlt század elején világhírű szecessziós művészteleppel rendelkező Gödöllőn és közvetlen környezetében is létezhetnek olyan alkotások, amelyek felkelthetik az érdeklődéseteket. Vagy tévedek?
- Nem tévedsz, ez pontosan így van. Sokat kell „mozogni”, kutatni ahhoz, hogy minőségi és izgalmas festményeket, régiséget találjon az ember. Bármilyen a világ: egy gödöllői Nagy Sándor freskóvázlat olajfestményt a gyulai bolhapiacon vásároltunk meg… Az üzlethez a tudás mellett mindig kell a szerencse, a lassan kialakuló ismertség és bizalom. A vásárlást és persze az eladást nagyban segíti az internet is. Ma már a világhálón sokan vásárolnak műtárgyakat, a kereskedés egyre tekintélyesebb része itt zajlik. Óriási előnye van az internetnek: sokkal többen láthatják az árut, mint amennyien be tudnak jönni hozzánk, postán is elküldhető a megvásárolt műtárgy és gyorsan, rövid idő alatt lehet „bevásárolni” vagy eladni. Mi is könnyebben tudunk dönteni, ha e-mailben kapunk – például – fotókat egy-egy felkínált festményről. Őszintén szólva, 24 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy valaki anélkül vásárol műtárgyakat, hogy nem látja élőben az árut. És tessék!
- Ha egy eseményt vagy emléket kellene említened a Gödöllőn töltött éveidről: mi lenne az?
- Az 1987 és 1992 között itt töltött egyetemi és városi évek felejthetetlenek számomra. Sok mindenre szívesen emlékezem… a Mackó Örs bulizenekar, amelynek dobosa lehettem, jutott most hirtelen eszembe. Sok többórás bulikoncertet nyomtunk az egykori egyetemi pinceklubban és más városok egyetemein, főiskoláin. Fiatalok voltunk, bírtuk a strapát, a színpadon picit miénk volt az egész világ! Jó volt!
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 26., péntek, Ervin
