Vissza normál nézetbe Nyomtatás

Hol lesz már akkor az öregúr!

2021-02-21 18:03:26

A Gödöllőhöz erős szálakkal kötődő Ambrus Zoltán 160 évvel ezelőtt, 1861. február 22-én született Debrecenben. Elemi iskolai tanulmányait is ott végezte. Gimnáziumi tanulmányait a nagykárolyi piaristáknál kezdte meg, majd szülei Pestre költözésével a pesti kegyesrendi gimnáziumban folytatta. Beiratkozott az egyetem jogi karára, ügyvédnek készült, végül a Földhitel Intézetnél kezdett el dolgozni. Közben színibírálatokat, tárcákat, riportokat írt, emellett drámabíráló, folyóirat-szerkesztő, könyvbíráló, műfordító (francia regényeket fordít) is. Korának kiemelkedő egyénisége volt, a fiatal írók nagy tisztelettel vették körül, felnéztek rá. Az igazi sikert, a hírnevet novellái, kisregényei, regényei hozták meg számára: máig leghíresebb regénye a Midas király. Színházi életben való jártassága, drámabírálói tevékenysége alapján felajánlották neki a Nemzeti Színház igazgatói posztját, amit nagy szakmai igényességgel látott el 1917-1922 között. A következő években a sok munka, izgalom és családjában történt halálesetek miatt egészsége megrendült: 1932.február 28-án budapesti lakásában örökre lehunyta szemét.

Ambrus Zoltánt híres íróként a magyar és a külföldi lexikonokban is megemlítették. Munkássága elismeréseként 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, majd 1919-ben a Vörösmarty Akadémia tagja, a Magyar Írók Szövetsége díszelnöke lett. A Pen Club 1924-ben választotta be tagjai sorába, 1928-ban a Baumgarten-alapítvány tanácsadó testületének tagja, majd elnöke lett. Jelentős fordítói tevékenységért elnyerte a francia Becsületrend lovagi fokozatát (1928) is. Tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak is.

Miért és hogyan került Gödöllőre a híres író, Ambrus Zoltán családja?
Az Ambrusok ősei Csíkszeredában éltek, nemesi rangnak megfelelő lófőszékely családból származtak. Az író édesapja, Ambrus József is ott született. Eleinte papnak készült, a forradalmi hírek hatására honvédnek állt. A szabadságharc több csatájában is részt vett, Isaszegnél eltalálta a vállát egy golyó. A világosi fegyverletétel után, s a megtorlás elől Arad megyében, Seprősön a Czárán család birtokán bújtatták, ahol később Czárán János gyermekeinek házitanítója lett.

A szemináriumba nem ment vissza többet, nem lett pap belőle, hanem belépett a Tiszai Vasúttársaságba. Debrecenbe került, ott ismerkedett meg későbbi feleségével Speth (Spett) Vilmával. Ez számunkra azért is érdekes, mert a nemesi származású hatvani uradalmi gazdatiszt Speth (Spett) Ferenc gödöllői gazdatiszt, a nemesi származású Kovacsóczy Mihály Johanna nevű lányát vette feleségül. Kovacsóczy Mihály felesége, Foltényi (Foltin) Mária apja a gödöllői Grassalkovich uradalom prefektusa volt. (A Kovacsóczy család híres írót adott a magyar irodalomtörténetnek: ifjabb Kovacsóczy Mihály író, hírlapíró, az első magyar napilap megteremtője, a kassai színházigazgató Gödöllőn született 220 évvel ezelőtt és 175 éve hunyt el Pesten.)
Tehát, Ambrus Zoltán már akkor erős szálakkal kötődött Gödöllőhöz, amikor még meg sem született.

Ambrus Józsefnek a vállába betokosodott lövedék tüdőproblémákat okozott, emiatt jó levegőre volt szüksége, így került a család Gödöllőre. Spett Vilma tudatosan választotta Gödöllőt, hiszen nagyszülei, dédszülei révén számos érzelmi szál kötötte ide.
Az Erzsébet-park melletti utcában (ma Táncsics Mihály utca) a Kálváriára néző házban béreltek lakást. Innen járt be dolgozni Ambrus a Földhitelintézetbe, ami csak napi 4-6 óra munkát jelentett. Hiába volt a jó levegő, a gondos ápolás, Ambrus József 1880-ban elhunyt. Felesége Gödöllőn temette el. Férje sírjához közel akart lenni, ezért a Tégla utcában (ma Lovarda utca) vett meg egy kis házat. Később ő maga (1915) és hajadon leánya, Vilma (1923) is Gödöllőn temetkezett.

Ambrus Zoltán unokájával, a még gyermekkorú Fallenbüchl Zoltánnal 1927-ben, a gödöllői ház kertjében (fotó forrása: Gödöllői Városi Múzeum)

Spett Vilma művelt volt, sokat olvasott, a magyar és a német klasszikusok mellett a magyar történelemről és földrajzról szóló könyveket egyaránt. Édesapja nagyon szerette a verseket, így volt a könyvtárukban néhány magyar almanach is. Ambrus József maga is olvasott ember volt, a szépirodalom mellett szakmai folyóiratokat is szívesen forgatott. A családban már ott volt a nagyvilág felé nyitottság, a nyelvismeret fontossága is. Ezek a családi gyökerek nagyban befolyásolták, meghatározták a gyermek Ambrus életét és később az író gondolkodását, politikai hitvallását is.

A család Debrecen után Bihar-Mezőkeresztesen lakott, majd Pestre költöztek, hogy a kis Zoltán taníttatása megfelelő legyen. A debreceni évek egyébként meghatározóak voltak számára. Szívesen tartózkodott nyaranta a Kovacsóczy nagymamánál, ahol a franciás-németes műveltséget, a művészet szeretetét és a hazafias szellemet is magába szívhatta. Nagy hatással volt rá a színész rokon, Foltényi-Foltin Vilmos, a Debreceni Állandó Színtársulat tagja, akinek köszönhetően Ambrus már kisgyermekként számos komoly színdarabot látott.
A kitűnő tanuló Ambrus tudatosan készült az irodalmi pályára. Emellett azonban a színészet, a festészet, az esztétika is nagyon vonzotta. Francia nyelvet tanul, különórákat is vett belőle. Kitűnő nyelvtudásának később nagy hasznát vette.

Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem jogi karán végezte. Ügyvédi irodában, majd a Fölhitelintézetben dolgozott, de emellett rendszeresen járt színházba. Első színikritikái „Spectátor” (Szemlélő) álnéven jelentek meg. Eleinte kedvtelésből írogatott, külföldi novellákat fordított, hogy eltartsa magát és így lassan újságíró lett.

Ambrus kitűnt kortársai közül olvasottságával, igen jó francia nyelvtudásával. Párizsban irodalmi tanulmányokat folytatott, de a pénztelenség miatt hazatért és újra a hivatalban dolgozott. Vezéralakja lett a többi fiatal írónak, egy művelt irodalmár körnek. Elegánsan, könnyedén tudta műveltségét megfogalmazni, felhasználni. Az irodalmi vezető szerephez az is hozzájárult, hogy megjárta Párizst. Ez ugyanis az 1880-as években még ritkaságszámba ment az egyetemi évek alatt.

Újságírói munkája során a Nők Lapja szerkesztőségében megismerkedett a franciául nagyon jól beszélő, művelt és szép műfordító Tormássy Gizellával. Esküvőjüket 1887-ben tartották, a vőlegény tanúja Benedek Elek író volt. Hamarosan megszületett kislányuk: Gizella. Sajnos az édesanya gyermekágyi lázban pár meghalt 1888 nyarán. Ambrus összeomlott, a csecsemőt édesanyja, Spett Vilma gondozta és tartotta fiában a lelket.
Ambrus visszavonult, főleg színikritkákat írt, majd két év elteltével belekezdett máig legjelentősebb regénye megírásába: a Midas király (1891) önvallomás, részben Ambrus életének főbb eseményeit dolgozza fel.

Lassan újra magára talált, Szabadkán 1893-ban megismerkedett egy kezdő színésznővel, Benkő Etelkával. Ambrus vívódott: szívesen megnősült volna, de nem színésznőt tervezett feleségül venni. Ebből az élményanyagból is egy regény született, a Giroflé és Girofla (1899).
Ambrus kávéházakban szeretett írni, a nyugodtabb sarkokban, hiszen sokat, nagyon sokat kellett dolgozni ahhoz, hogy a reprezentatív életformát fenn tudja tartani. Író ismerőseit, barátait a Ferenciek tere sarkán levő Centrál Kávéházban fogadta (általában szabályosan 3-4 óra között). Színibírálatok mellett képzőművészetről, tárlatokról, a mozgófényképről, még operáról is. Jelentős mű, Bovaryné című regény fordításába is belekezdett. A kisebb cikkek írásának kenyérkereseti kényszere mellett nagy lehetőség volt számára 1903-tól a Klasszikus regénytár előkészítése, sok kötethez előszót is írt. Közben elővette korábbi munkáját, a Bovaryné fordítását és újra dolgozni kezdett rajta. Mivel jól beszélt franciául ebben a munkában már lánya, a tanítóképzőt végzett Gizella is segített neki, így a megélhetési gondokban is kevésbé voltak nyomasztóak.

Az akkor induló Nyugat című folyóiratba először 1908-ban írt Ambrus, de sokszor keveredett vitába a szerkesztőséggel írói hitvallását, politikai felfogását tekintve. Régóta drámabírálója volt a Nemzeti Színháznak, majd 1917-ben annak vezetésére is felkérték: 1922-ig töltötte be az igazgatói posztot. Főként a magyar színműirodalom legjavát akarta bemutatni. A Várszínházból pedig kamaraszínházat akart létrehozni.

Egészsége megromlott és újabb tragédia is érte: 1921-ben meghalt a felesége, Benkő Etelka. A Kerepesi (Fiumei) úti temetőben, a Művész parcellában temették el.  Ambrus most már véglegesen visszavonult Üllői úti lakásába. Csak a kávéházakba jár el újságot olvasni, egyébként a családjának élt. Lánya, Gizella igyekezett számára elviselhetővé tenni a csapást.
Tanítónőként Budapesten a Práter utcai iskolában dolgozott és hamarosan férjhez ment Fallenbüchl Tivadar iskolaigazgatóhoz. A fiatal pár együtt élt Ambrussal az Üllői úti lakásban, 1924-ben megszületett gyermekük, Zoltán, az író nagy örömére.

Gödöllőn ház, szobor és utcanév is őrzi emlékét
Gödöllőn szívesen üldögélt a kert árnyas fái alatt ácsolt kerti padnál és a tornácon, petróleumlámpa fénye mellett írta a cikkeket, színikritikákat. Sokat dolgozott, de sokszor betegeskedett, a külföldi pihenések és a gödöllői jó levegő ellenére is egyre gyengébb lett. A 3 szobás, tornácos gödöllői házban nem tudták biztosítani neki azt a komfortot, amit Pesten megszokott.  Villanyvilágítás sem volt, ezért veje és lánya elkészítették a ház felújítási tervét, aminek örült ugyan Ambrus, de lemondóan legyintett: „Hol lesz már akkor az öregúr!”

A ház felújítását már nem élte meg.  Egy súlyos influenzajárvány következtében 1932. február 28-án meghalt. Temetése a Nemzeti Színház előcsarnokából történt, a Kerepesi Temetőben, az Írók parcellájában helyezték végső nyugalomra. Síremlékét Beck Ö. Fülöp készítette el 1939-ben.


A gödöllői és a pesti ház is megszenvedte a második világháborús viszontagságokat, az író teljes könyvtárát elvitték vagy megsemmisült, bútoraikból is csak néhány maradt meg. Ezekből hozta létre unokája, dr. Fallenbüchl Zoltán 1990-ben Gödöllőn az Ambrus Zoltán Emlékházat. Az írót ábrázoló szobrot, ami Búza Barna alkotása, már 1985-ben felállíttatta a kertben.
Az unoka halála után, 2007-ben özvegye Gödöllő városának adományozta az emlékházban lévő bútorok, könyvek nagy részét, amik a Gödöllői Városi Múzeumba kerültek.

Újpesten utcát neveztek el róla, a Margitsziget Művész sétányán Búza Barna szobra, az Üllői úti lakásánál emléktábla, Gödöllőn – az alsó képen látható szobron kívül – a róla elnevezett Ambrus Zoltán-köz őrzi emlékét. Szlávik Jánosné


Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói

 

Kapcsolat | ImpresszumAdatvédelem | Médiaajánlat

© Gödöllői Hírek Online