Kettős évforduló köthető a Gödöllőn született feltalálóhoz, Mihály Déneshez
Kettős évforduló ad lehetőséget az emlékezésre: 125 éve, 1894. július 7-én született Gödöllőn a tudós feltaláló, fizikus Mihály Dénes, az „európai televíziózás atyja”. Világelsőként, éppen 100 éve, 1919. július 7-én tartott bemutatót Telehor elnevezésű távolbalátó készülékről, a televízió elődjéről. A település híres szülöttje életútjáról és vívmányairól Szlávik Jánosné Zsóka helytörténész gyűjtötte össze a legfontosabb tudnivalókat. Íme:Mihály Dénes neves családba érkezett. Édesanyja, Ambrus Mária testvére a jeles író, Ambrus Zoltán volt. Édesapja, dr. Mihály József orvos, tanár, műfordító. A humán beállítottságú környezet ellenére Dénest már ifjú korától a műszaki tudományok vonzották.
Az Ambrus- és a Mihály-család a nyári időszakra közösen béreltek házat a jó levegőjéről is híres Gödöllőn (ami szükséges volt az édesapa, Ambrus József gyógyulásához). A hajdani Kálvária soron (ma Táncsics Mihály utca), a 374. számú házban látta meg a napvilágot Mihály Dénes. A ház éppen a Kálváriára nézett. Az épület ma már nincs meg, lakótelep épült a helyére.
Ambrus József halála (1880) után özvegye, Ambrus Józsefné Spett Vilma 3 szobás, tornácos házat vett az Alvégben, a Tégla utcában (ma Lovarda utca). Általában nyaralásra használták az 1897-1915 közötti években, de az édesanya hosszabb ideig állandó jelleggel itt is lakott. Az egész család, az unokák is boldog hónapokat töltöttek itt nyaranta. A Mihály-család hamarosan saját nyaralót vett Pécelen, a Vasút soron (az épület ma is áll, de régi szépsége már eltűnt).
Üvöltözve szertekalapáltak mindent, ami vasból, drótból vagy acélból van
Mihály Dénest erős, gyermekkori kötődés fűzte mindkét helyhez. Meghatározóak voltak számára a péceli évek, ahol „Dénes és barátai, a jeles feltalálók kedélyes üvöltözések közt szertekalapáltak mindent, ami vasból, drótból vagy acélból van” – írta az édesanyja. Lángelme volt már gyermekkorában is, 16 évesen könyvet írt az autókról. Családi visszaemlékezésből tudjuk, hogy hajmeresztő tettre szánta el magát: szétszedte nagybátyja Ford típusú autóját – ami akkor nagy újdonságnak számított – és ez alapján írta meg könyvét az autómotorról. (A kocsit utána sikeresen össze is rakta.) Második könyvének témája a motorkerékpár volt. Mindkettőt sokáig vizsgakönyvként használták a „soffőrképzésben”).
Kutató, feltaláló mentalitására utal a következő történet is. Édesapjával 1911-ben (17 évesen) európai tanulmányúton vett részt. Münchenben a híres Kerr professzor géptávíróról szóló előadását hallgatva, merész kérdést tett fel: lehetséges-e a drótnélküli képközvetítés? A professzor nevetve felelte: nem! Mihály Dénest azonban nem hagyta nyugodni a gondolat. Pécelen már 1912-ben (18 éves korában) kísérletezni kezdett és rövid idő alatt megszerkesztette a kis széncellás gépét, a világ első dróttalan képtávíróját, amit „Telehornak” nevezett el. A tanári karnak be is mutatta: a tornaterem egyik végéből a másikba (30 méter távolságra) levelezőlap méretben arcokat vetített.
Mérnökhallgatóként foglalkozott a „távolbalátás”, a képtovábbítás, a hangosfilm technológiai megoldásaival is. Egyetemi évei alatt két szabadalmát is bejegyeztette: a „projectophon” tekinthető a mai hangosfilm ősének, ahol a kép és a hang egyszerre rögzíthető, majd a nagyközönség által látható-hallgatható. Úttörő felfedezése alapján már 1916-ban sikerült elkészítenie egy 8 méter hosszúságú hangosfilmet, ami felvette és le is játszotta hangot – megelőzve ezzel minden kutatót, feltalálót. A 22 éves Mihály Dénes találmányát az angol filmgyártó vállalatnál kamatoztatta.
Felettesei nem látták meg a találmányban rejlő lehetőséget
Az első világháború kezdetekor – korábbi sikeres kísérletei, találmányait figyelembe véve – a bécsi haditechnikai intézetbe osztották be, ahol minden szabadidejét további kutatásaira áldozta. Gyakorlati kísérletező munkára azonban csak Budapesten a Telefongyár Rt-ben nyílt lehetősége. Végül sikerült állóképeket több kilométer távolságra továbbítania. Itt tökéletesítette találmányát, a televízió ősének tartott „Telehort” a „magyar Edisonként” is emlegetett Mihály Dénes, amit 1919-ben nagy érdeklődés közepette mutatott be, majd 1922-ben Das Elektrische Fernsehen und das Telehor című munkájában beszámolt a kutatásairól. Ez volt a világon az első könyv, ami tudományos alapon foglalkozott a televízióval és így érthetően igen nagy feltűnést keltett.
A Telefongyártól anyagi támogatást nem kapott a kutatásaihoz, felettesei nem látták meg a találmányban rejlő lehetőséget. Ő azonban a sok viszontagság közepette is tovább kísérletezett.
Továbblépést csak a berlini német birodalmi posta (AEG) meghívása hozott: 1924-től kísérleti állomásukon folytatta kutatómunkáját, ahol minden feltételt biztosítottak a számára. Támogatásával 1928-tól megindult a rendszeres adás a berlini rádióállomásról, és 1929-ben eljött a várva várt világhír is: először neki sikerült a világon szobában ülő személyek képét mesterséges fényforrás nélkül továbbítani! (A berendezés első példányát azóta is a Deutsches Museum-ban őrzik).
Egy 1921-es riportban maga Mihály Dénes mesélt néhány érdekes találmányáról (a fekete-fehér film és a „beszélő mozi” József főhercegnek is nagyon tetszett). Hadászati szempontból nagyon értékes volt a „fénytelefon”, amit Berlinben kísérletezett ki. A repülőgépen ülő pilóta fényszórók segítségével 80 kilométer távolságból tudott telefonálni a parancsnokának. Ezt az ellenséges állomás nem tudta lehallgatni, és nappal is lehetett használni.
 Mihály Dénes és felesége, Halmay Gizella. Gyermekük nem született
Pénztelenség kontra anyagi biztonság
Egész életében a pénztelenséggel és a kétkedéssel kellett megküzdenie. Ezért is volt kénytelen külföldön kifejleszteni, majd értékesíteni a találmányait. Fantasztikus teherbírás és lelkesedés jellemezte: Londonban vetítőgép-értékesítő irodát állított fel, az AEG tanácsadó mérnöke, a londoni Television Company elnöke és egy vegyészeti gyár főmérnöke volt egyszerre!
A világhír, a siker, az anyagi biztonság 1930-ban lehetővé tette számára egy, a televíziók gyártásával foglakozó önálló vállalat létrehozását (Telehor AG néven). Zseniális ötleteinek egyik bizonyítéka ebben az időben a „phonokerék”, aminek megalkotásával sikerült megoldania a kép és a hang szinkronját, hozzájárulva a hangosfilm elterjedéséhez. A hangosfilm fejlődését a hangrögzítés tökéletesítésével és a hangminőség javításával összefüggő találmányai révén is elősegítette. (Munkássága a magyar filmművészetre is kihatott, az 1950-es évek végén a 1960-as évek elején éreztette hatását.)
Nevéhez sok más elektronikai jellegű találmány is fűződik. E. H. Traub fizikussal együttműködve 1933-ban már egy korszerűbb televíziós készüléket fejlesztettek ki, amit maga még tovább tökéletesített. Ezzel képet akár 2,5 x 3 méteres nagyságban is ki lehetett vetíteni. A találmányt 1935-ben mutatták be.
Mihály Dénes irányításával került sor 1936-ban az első zárt láncú televíziós közvetítésre Budapesten, a Gellért Szálló Pálmakertjében, ahol a „Telehor” tökéletesített változatával 30 méteres távolságra közvetítettek televíziós képet. Az akkori felszerelés – ami a motorokkal és transzformátorokkal együtt 720 kilogramm volt – ma is megtalálható a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. (Az ünneplés mellett támadások is érték amiatt, hogy külföldön dolgozott és ott értékesítette találmányait. Ez keserűséggel, csalódottsággal töltötte el.)
Sikere csúcsára jutott, de a közben más kutatók által kifejlesztett katódcsöves rendszerekkel már nem tudta felvenni a versenyt. Anyagi biztonsága is megrendült.
Emléktábla is őrzi Gödöllőn a „magyar Edison” nevét
Hazája, szülőföldje, szűkebb pátriája – Gödöllő, Pécel – mindig fontos szerepet játszott az életében. Magyar állampolgárságát élete végéig megtartotta, szoros kapcsolatban maradt a magyar kutatókkal és évente hazalátogatott Berlinből feleségével, Halmay Gizellával. A családról, rokonokról Gödöllőn és Pécelen és a tengerparti nyaralásokon készített filmfelvételei szerencsére megmaradtak a Mihály-család archívumában.
Neki köszönhetjük az egyetlen létező, pár másodperces filmfelvételt az idős Ambrus Zoltánról, amint a Lovarda utcai ház kapujánál búcsúzkodik a Mihály és a Nyáry rokonoktól; a péceli nyaralóban, illetve a budapesti Kis Stáció utcai lakásnál megörökített családi eseményeket, vidám perceket és láthatjuk a felvételen magát Mihály Dénest is.
Gödöllő mindig büszke volt híres fiára. A Gödöllői Hírlap 1930 áprilisában megjelent számaiban olvashatjuk, hogy amikor 1930-ban hazalátogatott, szülőföldje nevében az Endre László főszolgabíró által vezetett küldöttség a Keleti-pályaudvaron, másnap Gödöllőn pedig a község elöljárósága és a leventezenekar fogadta. A gödöllőieknek előadást tartott és bemutatta távolbalátó készülékét, a Telehort. Ugyancsak figyelemre méltó hírekben számolt be az újság 1930-ban és 1931-ben, hogy a „Szent Imre Év” (1930) alkalmából a hívek szobor felállítását tervezték és ehhez Mihály Dénes is hozzájárult 300 pengővel. (Gödöllő története II/2; szerk. G.Merva Mária, 2013). Szülőföldjén, Gödöllőn, egykori lakóhelye közelében, a Mihály Dénes közben emléktábla hirdeti, hogy itt született a „magyar Edison”-ként is emlegetett feltaláló.
Magánéletéről csak nagyon szórványos adataink vannak: egyéni sorsa szomorú volt. Gyermeke nem született, amit nem igazán tudott feldolgozni. Szívesen hazatért volna Magyarországra amennyiben egyetemi katedrát kap, de ekkor még nem voltak meg az oktatás feltételei. Utoljára 1940. november 23-án, édesanyja temetésén járt itthon.
Visszatérve Berlinbe, a hitleri uralom alatt üldözötteket bújtatott, ezért internálták, koncentrációs táborba került, ahol az embertelen körülmények között tüdőbaja kiújult. Élete végén betegen is tovább dolgozott, többek között, egy ábécé kidolgozásán munkálkodott süketnémák számára. A tuberkulózis végül is legyőzte a szervezetét, 1953. augusztus 29-én hunyt el Nyugat-Berlinben. Sírján, a wilmersdorfi temetőben kőkeresztre vésve egyszerű felirat található, ami gyökereire, származására utal: Dénes von Mihály von Homoródlövéte und Csíkszentkirály.
Bár, munkái és lehetőségei sokszor külföldre kötötték, ötleteinek alapjai itthon születtek és ő mindvégig magyarnak vallotta magát. Büszkék lehetünk rá és legyünk büszkék rá! Fiatalon halt meg, tartalmas életút áll mögötte, de lelkében még számos kísérlet lehetősége élt.
A hálás utókor méltón őrzi az emlékét: a Magyar Posta által 1996-ban kiadott „A magyarok a nagyvilágban a technika fejlődéséért” sorozatban Mihály Dénes portréja is szerepel, utcát neveztek el róla Pécelen, Gödöllőn, Kistarcsán szakgimnázium vette fel a nevét. A Mihály-család Budapesten élő leszármazottai nagy tisztelettel őrzik a híres rokon emlékét.
Források: Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a hírközlés történetében • Tihanyi Attila: Mihály Dénes munkássága • Gödöllő története II/2. (szerk. G. Merva Mária) • OSZK Kézirattár • korabeli újságok • internet
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 25., csütörtök, Márk
