Vissza normál nézetbe Nyomtatás

Vécsey László: Soha többé nem lesz olyan a világunk, mint a háború előtt volt!

2022-08-04 09:44:33

Négy hónap telt el az április 3-i országgyűlési képviselőválasztás óta, Mindannyiunk számára fontos, és nem igazán várt parlamenti és kormányzati döntésekkel „habosított” négy hónap. Azt gondoltuk, hogy a Pest megyei 6-os számú választókerület polgárait, azon belül a gödöllőieket is érdekli, hogy mi, miért történt úgy, ahogy. Kérdéseinkkel Vécsey László kormánypárti országgyűlési képviselőhöz fordultunk.

- Képviselő úr! Hogy érzi magát?
- Köszönöm kérdését szerkesztő úr. Mire gondol konkrétan?

- Elsősorban az utóbbi hetek parlamenti és kormányzati döntéseire: a kata-adózás jelentős változásaira, illetve a rezsicsökkentés – ahogy Önök mondják – csökkentésére. Ugyanis, ha levezetjük az intézkedésekből következő, sajnálatos módon inflációgerjesztő folyamatot, akkor kiderül, hogy jelentős mértékben éppen a kitett, „megvédeni” szándékozott családokra róhat nagyobb terheket a változás.
- Idén február 23-án senki nem hitte, hogy háború lesz. Egy nappal később az volt a vélekedés, hogy pár nap alatt lezajlik. Most minden mérvadó vélemény szerint nem lesz egyhamar vége. Globális infláció, energetikai- és élelmezési válság fenyeget, korábban nem látott mértékű migrációs nyomás alá kerülhet Európa. Ezek a hatások minket is elérnek.
Tehát, lépnünk kellett úgy, hogy a háború és a visszafelé elsült EU-s szankciók árát ne a magyar emberekkel fizettessék meg. Változatlanul fő cél a költségvetésünk, a rezsicsökkentés, a családok és a nyugdíjasok lehető legnagyobb mértékű védelme.

- Gondolom, Önhöz is jutottak el olyan lakossági megnyilvánulások, amik a felháborodásban, durvább esetben sértegető, fenyegető szavakban testesültek meg. Merthogy a Fidesz-KDNP kampánya során nem ilyen, mondhatni, megszorító intézkedésekről volt szó. Sőt, ezzel inkább az ellenzéket „vádolták” meg. Valóban nem látták a választás előtt a veszélyeket, vagy a győzelem érdekében nem merték felvállalni a kedvezőtlen teendőket?
- Érdemes tiszta vizet önteni a pohárba. A baloldal sem a kata-törvényt, sem a rezsicsökkentést soha nem szavazta meg. Sőt, ócsárolták és mindig az eltörlésükért emeltek szót. Most pedig ezek kényszerű megváltoztatását álszent módon édes gyermekükként siratják, politikai haszonszerzésre, hergelésre használják. Mintegy 450 ezer katásból 300 ezer munkáltatója bújtatott foglalkoztatásra használta ezt az adónemet, ami a háborús gazdasági környezetben nem tartható fenn.
Egyébként pedig a világon nincs még egy olyan ország, ahol az átlagfogyasztásig hatósági árral védi a kormány a családokat! Éves szinten egy átlagot fogyasztó család villanyszámlájában 587.607 forintot, gázszámlájában 1.587.222 forintot, azaz: éves energiaszámlájában 2.174.829 forintot tud megtakarítani. Ha a baloldal került volna hatalomra, már egyáltalán nem lenne rezsicsökkentés és mindenki fizetné a jelenlegi piaci 269 forint/kWh áramdíjat és az 1.020 forint/köbméter gázdíjat a teljes fogyasztása után. Bárki könnyen kiszámolhatja, hogy ez esetben mennyi lenne a villany- és a gázszámlája… Ma már az Európai Unió számos országában NAPI árakon számláznak az embereknek.


- A felháborodást és a csalódást érzékelve, tett Ön olyan lépéseket, amikkel próbálta meggyőzni a parlamenti és/vagy kormányzati döntéshozókat, hogy a választókerületében élők közül sokan bajba kerülhetnek, amit kezelni kellene? Esetleg azzal, hogy társadalmi egyeztetés után kellene a változásokat bevezetni.

- Az Országgyűlésben azért adtunk energia-veszélyhelyzeti felhatalmazást a kormánynak, mert ismét olyan időket élünk, amikor nagyon gyorsan kell dönteni és intézkedni. A végrehajtó hatalom, a kormányzat konkrét döntéseinek kihatásai állampolgárként engem is ugyanúgy érintenek, mint a szűkebb és tágabb környezetemben, a választókerületünkben élőket, akiktől természetesen rengeteg visszajelzést kaptam és kapok. Ezeket a saját észleléseimmel kiegészítve rendszeresen továbbítom a kormány felé, mint ahogyan a többi képviselőtársam is ezt teszi.
Személy szerint különösen a csökkent munkaképességűek és a „Kádár-kockákban” élő nyugdíjasok helyzetének könnyítése érdekében fogalmaztam meg javaslatokat. Ezek összesített hatása folyamatosan megjelenik a végrehajtási utasításokban, rendeletekben, érdemes figyelemmel kísérni a kormányzati közleményeket.
Egyértelmű törekvésünk az, hogy senkit ne hagyjunk az út szélén, aki bajba sodródna. A kormány mindenkinek segíteni akar és fog is, de azt látni kell, hogy már soha többé nem lesz olyan a világunk, mint a háború előtt volt.

- Képviselőtársa, az időközben miniszterré avanzsált Lázár János – akivel tudomásom szerint Ön kifejezetten jó viszonyban van – a kata-változással kapcsolatosan azt mondta, aki úgy érzi, hogy a bevezetési mód nem volt fair, nem volt sportszerű, és aránytalan terheket jelent neki adóévben egy másik adónemet választani, attól országgyűlési képviselőként elnézést kell, hogy kérjen. Ön nem gondolt ilyen vagy ehhez hasonló mea culpára?
- Nagy tisztelője vagyok Miniszter úr munkásságának és országgyűlési képviselőként magam is látom, hogy a fenti ellenvetések bizony tartalmaznak nem kevés részigazságot.
De, ismételten hangsúlyozom, hogy a háborús helyzetbe már sok minden nem fér bele, ami korábban. Nem mellesleg a katázás a nyugdíjrendszert is megbillenti. Nem mi akartuk: a háború ránk rúgta az ajtót, és nem úgy néz ki, hogy bármiféle enyhülésben lennének érdekeltek az egymásnak feszülő erők. Európa robog a hadigazdaság irányába és nekünk időben lépnünk kellett. Ebben a helyzetben az egymásba kapaszkodás tud segíteni. Mind a kormány, mind mi, képviselők azon dolgozunk, és arra kérjük az egész európai politikai közösséget nap mint nap, hogy ne befelé menjen a háborúba, hanem kifelé, mert az ár túl nagy, és mi kell, hogy megfizessük.
Azonban, ha már a bocsánatkérés felmerült, szabadkozást a háború mellett kardoskodóktól nem hallunk és nem is látunk. Országos botrány volt belőle, talán Gödöllőre is eljutott, hogy

Gémesi szövetségese, Márki-Zay nemrég még nagy nyilvánosság előtt azt harsogta, hogy
a fiataloknak a vér fontosabb, mint az olaj.

Itt semmilyen elhatárolódás nem történt, azóta se. És semmi nem lehet fontosabb, mint a vérontással járó háború elkerülése, bármi áron.

- Nem vitatva, hogy – sok esetben önhibáján kívül – nehéz, elsősorban gazdasági helyzetbe került az ország, mit gondol, meddig lehet még húzni a nadrágszíjon. Hol van/lehet az a lélektani vagy megélhetési határ, aminek képviselete már nem vállalható az Ön számára?
- Soha nem volt és nem is lesz a nemzeti kormányzat célja és eszköze a „nadrágszíj húzás”. Miniszterelnökünk már számos fórumon, legutóbb talán a Bálványosi Szabadegyetemen fogalmazta meg, hogy a jelen világhelyzetben mi lehet számunkra az optimálisan kitűzhető cél.
Eszerint Magyarország lokális kivétel lehet egy globális recesszió idején. Ez az, amiért érdemes dolgoznunk, ez mindnyájunknak értelmes távlat. Választóim bizalma arra kötelez, hogy mindazt és mindaddig vállaljam, ami és ameddig ennek mentén történik.


Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói

 

Kapcsolat | ImpresszumAdatvédelem | Médiaajánlat

© Gödöllői Hírek Online