Meddig várjunk?
Tavasz van. Amikor ezeket a sorokat írom, Gödöllő kertvárosában sárgul a kankalin, színesedik a kőrisfa, a nyírfa, virágzik a körtefa, a madárcseresznye, megérkezett a molnárfecske, fűmagot keresgél a kertben a feketerigó.
Amikor ezeket a sorokat írom, mi, itt, a Szőlő és Mátyás király utcában a napsütés mellett az égi áldást is várjuk, hogy elmossa, eltakarítsa a téli hónapok szennyét, mocskát a forgalmas, töredezett úttestről, aminek két szélén bokáig ér a por és száll, rakódik a fényben a frissen mosott, kiteregetett ruhákra.
Van egy hely Gödöllőn, a Mátyás király és a Hunyadi utcák kereszteződésénél, a Stop tábla tövében, a Senki Földje, ami az autósok kedvelt szemétdombja lett. Elhasznált papírzsebkendők, cigarettacsikkek, üres sörös dobozok, féldecis szeszek, kutyaürülékek lepik el a zöld szigetet, ahol éveken keresztül egy hatalmas aranyeső bokor takarta a látványt, de valakinek szúrta a szemét, megpróbálta gyökerestől kitépni, de ellenállt: a maradék néhány hajtást próbáljuk életben tartani.
Vajon, mit szólnának egy ilyen látványhoz Gödöllő testvérvárosának küldöttei? Azoknak a német, osztrák, finn, kínai településeknek a lakói, ahová oly’ gyakran és előszeretettel látogatnak el tapasztalatcserére városunk elöljárói.
Eszembe jut, hogy Nemeskürty István a kilencvenes évek elején, látván egyes települések rendezetlenségét, a szemetes utcákat, keserűen fakadt ki: a magyar maga alá szemetel. És feltette a kérdést: meddig várjunk, hogy környezet-tudatossá érjen a polgár?
Kedves Illetékesek! A Szőlő és a Mátyás király utcák, de a gödöllői utcák többségének lakói meddig várjanak a téli hónapok után a közutak tisztára seprésével? Hogy immár húsvét után egy utcai locsoló-kocsi megjelenéséről ne is álmodozzunk… Csáky Zoltán
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 20., szombat, Konrád, Tivadar
