Vissza normál nézetbe Nyomtatás

Tragédiára vígjáték

2014-11-25 08:54:03

Amint arról hírportálunk is beszámolt, fertőzés miatt császárhársra kell lecserélni a megbetegedett vadgesztenyefa-sort a Gödöllői Királyi Kastély parkjában. Varga Kálmán történész, a műemlék-együttes egykori miniszteri biztosa az alábbi, valamiféle szcenáriót alkotta meg, miután értesült a történtekről.

Nyitójelenet: A kastély déli alléjának eredeti, százados gesztenyefái nem csupán megható famatuzsálemek voltak, hanem a királyi korszak, azon belül Erzsébet királyné emlékének őrzői is. Tanú-fák, mondhatnám, az egykori kastélyélet néma szereplői. A fasor nem csak botanikai, hanem történeti értéknek is számított, amely éppen ezen értékével növelte meg a kastély jelentőségét és járult hozzá az Erzsébet-kultusz hitelességéhez.

Jelenet 2: A fákat annak idején egyszerű kertészek ültették és gondozták. Az idők multával számos közülük – a természet rendje szerint – megöregedett vagy megbetegedett, ám ahogy a műveltebb, történeti identitásuk értékeit jobban őrző országokban szokás, megfelelő gondozással – olykor egy-egy fa pótlásával – élettartamuk minimum évtizedekkel kitolható lett volna. A látogatók még generációkon át érezhették volna az eredeti atmoszférát.

Jelenet 3: Ám jöttek a „hozzáértők”, a „független szakértők”, na meg persze az üzletileg érdekeltek és megállapították, hogy a fasor menthetetlen. El kellett tehát pusztítani és helyébe a „szakértők” szerint ilyen meg olyan pozitív tulajdonságokkal bíró új egyedeket kellett ültetni. Az új fasor már nem sugárzott történelmi levegőt, értéke nem is volt több, mint ami bármely faunában lenne. (Még esztétikai sem, mert hiányzik az északi allé.) A döntéshozók és a „hozzáértők” meg voltak elégedve magukkal, felvették a pénzüket és elmentek.


Jelenet 4:
Néhány év után kiderült, hogy a frissen ültetett fákat ki kell cserélni. Nem hogy száz évet, de még annak töredékét sem képesek megélni. És most megint jönnek a „szakértők”, akiknél különösen fontos, hogy „függetlenek” legyenek (vajon mitől?) és esküvel vallják, hogy a „legkorszerűbb” technológiát alkalmazva végleg megoldják a problémát. Árajánlat, szerződés, munka, pénzfelvétel – ahogy ez lenni szokott. A naptárjukba pedig beírják, hogy kb. 2020 felé újra lesz Gödöllőn munka.

Zárójelenet (monológ): Valakik 2009-ben rossz döntést hoztak és valakik akkor rossz „szakértőknek” bizonyultak. Vajon felmerül-e bármelyikükben, hogy ártottak? Hogy elpusztítottak egy értéket, és amit a helyébe tettek, semmit sem ér? Ne legyenek illúzióink, nem merül fel ilyesmi – ez nem az az ország, amelyben a nyers haszonelvűséget bármi más überelhetné.

Epilógus: Szerintem a gödöllői kastély fáinak sorsából terjeszthető módszert kellene fejleszteni. Javaslom a nagycenki Széchenyi-kastély 18. századi hársfasorának kivágását és a „független szakértők” szerinti újratelepítését. Ugyancsak új fákat kellene ültetni a fertődi Esterházy-kastélyhoz vezető út barokk kori tölgyfasorának a helyébe. Ideje volna lecserélni korhadozó Rákóczi-fáinkat is – és folytathatnám a sort. A módszerré fejlesztést ezen „szakértők”-re kellene bízni, akik jó pénzért örömmel kidolgozzák az értékpusztítás módszerét. Aztán csak néhány rózsaszín nyakkendős marketinges kell és dől a lé…


Stúdióbeszélgetések Gödöllő és környező települések sportolóival

 

Kapcsolat | ImpresszumAdatvédelem | Médiaajánlat

© Gödöllői Hírek Online