Borturisztikai portál indult Gödöllőn
A 19. század végén, az első hiteles statisztikai adatfelvételek alapján hazánkat – Franciaország után – Európa második legnagyobb bortermelő országaként tartották számon. Európában elsőként Magyarországon készült el a szőlő- és borkultúra valamennyi fontosabb kérdését felölelő, egységes szőlészeti statisztika. Keleti Károly felmérései alapján Magyarország szőlőterülete 1875-ben 425,3 ezer hektár volt.Ma Gödöllőn és környékén sétálva, kirándulva, kevesen gondolnák, hogy az itteni lankák egykor a Pest-nógrádi borvidékhez tartoztak egy 1862-ben kiadott borvidéki térkép szerint. Ripka Ferenc Gödöllő című könyvében (1896) így „A gödöllői talaj, ha nem is busásan, de mindig meghozza a gazda fáradságát, mely a föld- és szőllőművelésre, továbbá kertészetre terjed.” Továbbkutatva a források közt Wellmann Imre 1933-ban megjelent A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása: Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőre című könyvében 40 holdas gödöllői (Gödöllő, Máriabesnyő, Babat, Szada, Csömör határában) szőlőről ír, ami évjárattól függően 6,6-21,2 hektoliter, átlagban 14,4 hektoliter termést hozott holdanként. Ez főleg vörösbort jelentett, de ekkor kezdtek elterjedni a környéken a fehér szőlőfajták. „Minőségét tekintve a bor nem lehetett valami jó, különösen, ha a korcsmákban dézsmaborokkal keverték. … Azonban I. Antal (Grassalkovich) saját terméséből olyan bort tudott készíttetni, hogy Mária Terézia is megdicsérte.”
A szőlőtermést az 1760 táján épült impozáns Grassalkovich-présházban dolgozták föl, kezelték és tárolták. A kastélytól közvetlen fasoros út vezetett a présházig. A présház (borház) mai Mátyás király út és az Arany János utca találkozásánál található, sajnos nem túl szívderítő állapotban. A környező utcák elnevezése Présház, Vincellér is az egykori szőlőművelés emlékét idézi. A gödöllői uradalom szőlői a filoxéravész idején elpusztultak, így ír erről a már említett Ripka Ferenc: „A borkereskedés egyidőben tetemes jövedelmi forrását képezte a gödöllőieknek, melyet azonban a filloxera nagyrészt megsemmisített, s jó idő telik még abba, midőn a gödöllői szőllőhegyekről piaczra jut ismét a termés.” Az Amerikából behurcolt szőlőgyökértetű (filoxéra) vész jelentős mértékben hozzájárult a 19. század végi gazdasági válsághoz (ekkor szőlőterület kb. 300 ezer hektárra esett vissza), és egyik okozója volt a magyar emberek kivándorlásának, hiszen a szőlőművelés és bortermelés a lakosság közel egyharmadának biztosította a megélhetést. A présházban 1890-től a Gödöllő-Vidéke Borászati Szövetkezet működött a borokat azonban már nem Gödöllő környéki, hanem más kitűnő borvidékekről szerezték be és képzett pincemester felügyelete mellett 4-5 ezer hektót forgalmaztak évente.
Egy másik szép említésre méltó pince a máriabesnyői kapucinus rendház ebédlője alatt rejtőzködik. A lelkigyakorlatos ház fölötti dombon még ma is megfigyelhetők az egykori lépcsőzetes szőlőművelés nyomai. Az Öreg-hegyen vagy az Antal-hegyen sétálva, itt-ott néhány kiskertben, víkendtelken még díszlik néhány sor szőlő, de az amiről Ripka Ferenc írt – „… jó idő telik még abba, midőn a gödöllői szőllőhegyekről piaczra jut ismét a termés.” – az az idő már nemigen jön el… Napjainkban 72,3 ezer hektár szőlőterülettel rendelkezik az ország, 2004-ben ez még 93,2 ezer hektár volt.
Így aztán, aki szőlősorok közt szeretne sétálni, kirándulni, présházakban, pincékben kóstolni a szőlősgazdák termését, annak útra kell kelnie. Az út megtervezésében segítségére lehet a Gödöllőn élő borkedvelő személyek által nemrégiben indított borsevik.hu borturisztikai portál, ami egy-egy borvidék pincészeteit, szálláshelyeit, néhány éttermét, látnivalóit igyekszik összegyűjteni, valamint beszámol borturisztikai eseményekről, hírekről, bor- és étel leírásokat ajánl figyelmünkbe. Forrás: Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ Gödöllő Gyűjteménye
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 18., csütörtök, Andrea
