Érdekli-e a városvezetést, hogy mit és miről beszélnek az emberek maguk között?
15 éve vagyok aktív résztvevője a gödöllői civil szervezetek által végzett munkának. Minimum 10 éve szorgalmazzuk, hogy az önkormányzat vállaljon aktívabb és elkötelezettebb szerepet a helyi közösség alulról jövő kezdeményezéseiben. Hogy legyen érdemi párbeszéd a lakosság, a civilek és az állami szektor szereplői között annak érdekében, hogy a Gödöllőn is évek óta egyre jobban érzékelhető gazdasági és társadalmi nehézségekre hatékony helyi megoldások szülessenek, az érintettek bevonásával. Nyilván mindenki saját nézőpontja, vérmérséklete és nehézségeinek fényében értékeli az önkormányzat munkáját. Az én véleményem az, hogy közösségi vezetőink ilyen irányú teljesítménye tökéletesen elégtelen.Mennek el az emberek az országból. Küszködnek és zárnak be üzletek, vállalkozások. Tudjuk, halljuk. Rohamosan nő a problémás gyerekek és a működésképtelen családok száma, mesélik a szociális területen dolgozó kollégák. Nem nagyon vannak strukturálisan jó hírek, bármennyire is igyekszik mindenki, aki a hatalomban van, bizonyítani, hogy minden rendben van.
Hogy lesz akkor kis hazánkban, kis városunkban az élet, a boldogulás? Meddig lehet még feszíteni a húrt, az emberek türelmét? Meddig lehet még az emberek jóindulatára apellálni? Vajon érdekli-e városunk vezetését az, hogy mit és miről beszélnek az emberek maguk között? Hogy – például – a lakosság mekkora része elégedett a folyamatokkal, az állapotokkal, a lehetőségekkel, a megoldásokkal? Van-e egyáltalán a városnak olyan vezetése, amelyről elmondható, hogy a közösség vezetőiként is hatékonyan funkcionálnak? Hogy felelősséget vállalnának a város minden lakójának sorsa kapcsán, közösségi vezetőként? Egyáltalán, elvárható-e ilyen jellegű felelősségvállalás?
Állítólag demokráciában élünk, az általunk választott képviselők hivatottak minket és érdekeinket képviselni a közösségi döntések meghozatala során. Ez történik-e vajon? Tisztelettel és megbecsüléssel tekint-e minden polgárára az a vezető, akinek dolga és felelőssége lenne ez?
Gödöllőn egyre több család panaszkodik, hogy nincsenek munkalehetőségek, hogy a szociális szolgáltatások színvonala és elérhetősége romlik. Egy példa: még egy valamirevaló termelői piacot sem tudtak életre hívni azok az emberek (nem is egy), akik az elmúlt években társadalmi munkában is hajlandóak lettek volna egy ilyet létrehozni. Ellenben – mondjuk – Csömörrel, ahol egyre nagyobb és sikeresebb a termelői piac. Gödöllőn a városvezetés nem állt ezeknek a kezdeményezéseknek (sem) a háta mögé, megelégszik azzal, hogy papíron ökovárosnak hívja magát.
Éveken át azt hallottuk az önkormányzat több vezető munkatársától, hogy a helyi civilek nem aktívak. Nos, ez nem volt igaz. Aktívak voltak, csakhogy az önkormányzat nem volt hajlandó velük stratégiai együttműködésre hatékony helyi megoldások működtetésében. Az elmúlt több mint 10 év alatt, a helyi civil szervezetek számos ötlettel, javaslattal, koncepcióval, kezdeményezéssel, projekttel, működő (például: munkaerő-piaci, szociális, környezetvédelmi) megoldással álltak elő, több olyan társadalmi és gazdasági struktúrát hoztak létre, amit egy civil-önkormányzati összefogásban mostanra hatékonyan és fenntarthatóan működő helyi rendszerekké lehetett volna fejleszteni. A helyi civil szervezeteknél olyan költséghatékony koncepciók születtek, olyan szakemberek vannak és dolgoznak, akik egy jól működő városban, egy jól működő városvezetéssel kooperálva, csodát tehettek volna mostanra.
A 2004-ben életre hívott Gödöllői Regionális Civil Hálónak több mint 60 civil szervezet volt a tagja, de az önkormányzat nem akart velük érdemi együttműködésre lépni. Később létre jött a Gödöllői Civil Kerekasztal, ami szintén nem lett az önkormányzat partnere a helyi szociális és gazdasági nehézségek, az emberek, a családok nehézségeinek megoldására. Nem születtek meg a közös alternatív struktúrák, pedig megszülethettek volna, a civilek ezt többször szorgalmazták. Pedig a civil szervezetek, szakterületek szakértői itt voltak helyben, önkéntesen, lelkesen, társadalmi munkában igyekeztek a közösség ügyeit előre mozdítani. Ezek az emberek mostanra azonban szinte kivétel nélkül kimerültek, kiégtek, szépen lassan abbahagyják tevékenységeiket. Az állami szektor által biztosított szolgáltatások színvonala és volumene ezzel egyidőben folyamatosan csökken. Az emberek küszködnek, és szinte egyáltalán nem biztosítottak számukra azok a gazdasági és társadalmi struktúrák, közösségi mechanizmusok, amik lehetővé tennék számukra családjaik fenntartható menedzselését.
Mi lesz így? Nem lehet tudni, de semmilyen pozitív jel, tendencia nem látszik megjelenni. Az is biztos, hogy a civilek kimerültek, a problémák mérete és mértéke megnőtt. Időközben elment az a hajó, amit a közösségünk vezetőinek kellett volna kormányozni, együttműködésben a lakossággal. Így jártunk. Az emberek maguk között beszélnek, elmondják véleményüket. Hangosan, nyíltan kevesen szólnak, mert egyrészt nincs is nagyon tere a nyilvános véleményalkotásnak, másrészt meg sok értelme sem látszik, ha nem akarja meghallani a véleményt az, akiről szól. Lassan egyre inkább egyedül marad a városvezetés, a kimerült és kifáradt lakossággal, a gazdasági és társadalmi problémákkal.
Kedves Közösségi Vezetőink! Mi a koncepció arra, hogy hatékony gazdasági és társadalmi struktúrák szolgálják a lakosságot? Meddig kívánják még az országos nagypolitikára, a gazdasági válságra, a passzívnak titulált lakosságra mutogatva hárítani a felelősséget? A hatalom, a döntéshozatal lehetőség, az anyagi erőforrások mind az önök kezében van. Mikor kezdik már el végre professzionálisan és a teljes lakosság szolgálatában használni?
Sok olyan család van, ahol az emberek nélkülöznek, bizonytalan és kilátástalan a jövőjük. Döntéshozóként, helyi közösségi vezetőkként hogyan kívánják orvosolni az ő problémáikat? Milánkovics Kinga
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 23., kedd, Béla
