Villanásnyi viszonyítás: Grassalkovich szobra
E sorok írója a Gödöllői Hírek hasábjain kétszer, először a 2001. április 20-i, majd a 2004. január 16-i számban vetette fel, hogy a városnak illendő volna szobrot állítania a kastélyt építtető és a települést 1763-ban mezővárosi rangra emelő Grassalkovich I. Antalnak. Nos, néhány hete végre áll a szobor, szemben a kastéllyal, a család egykori székhelyével… Bíró János szobrászművész alkotása nívós, jól sikerült munka, s talán nem érdektelen néhány gondolattal „beágyazni” a főúr emlékét idéző és hasonló monumentumok körébe.Grassalkovich I. Antalnak jelenleg két emléktáblája és – a friss Gödöllőin kívül – két szobra ismeretes. Az egyik, csupán szöveges emléktáblát születésének 300. évfordulóján Ürményben (ma Mojmírovce, Szlovákia) helyezték el 1994-ben azon az épületen, ami helyén a főúr szülőháza állt. A másikat, amit a gróf domborműves portréja díszít, 2000-ben rögzítették Aldebrő község templomtornyának oldalára, így emlékezve meg a település alapítójáról.
A szobrok korábbikát Bécsben láthatjuk: Mária Terézia 1888-ban felállított 24 mellékalakos császárvárosi szobrának négy magyarja között a két katona, Hadik András és Nádasdy Ferenc, valamint a „Halotti beszéd”-et felfedező Pray György mellett a mi Grassalkovichunk figuráját tartották méltónak bronzba önteni. Magyar földön Hatvan városa 2006-ban adózott szoborral egykori ura emlékének, és most Gödöllő tette meg ugyanezt.
Úgy tűnik, a hazai köztéri szobrászat kezd túllépni a túlideologizált és meglehetősen primitív kivitelezésű kereszt- és kopjafa-állítások, vagy az ormótlan kőtömbök emlékművé kikiáltásának korszakán. Újra teret hódít a valóban kiérlelt művészeti koncepció, párhuzamosan ezzel pedig a nemes anyagok használata és az igényes megmunkálás. Még azt is megkockáztathatjuk, hogy újabb stílusok alakulnak ki, és közülük az egyikre talán éppen a gödöllői szobor (is) lehet példa. E körvonalazódó formavilágra az öncélú modernkedést kerülő, a figurát inkább életszerűen ábrázoló megfogalmazás, az emberi mérethez közelítő lépték és az alacsony, szinte jelzésszerű posztamens alkalmazása jellemzi. Gyakori egyfajta attribútum megjelenítése is, itt, Gödöllőn – például – az építészeti teljesítmény félkész faragású elemmel történő jelzése és a kastély tervrajzainak kapcsolása a figurához.
Messzire vezetne ezt a rövid gondolatot kibontani, ezért villanásnyi viszonyításként csupán két analóg köztéri szobrot mutatunk be. Az egyik a fentebb említett hatvani Grassalkovich-szobor (Balog Kálmán munkája, képen balra), amit bátran rokoníthatunk a gödöllőihez. Jóllehet a főúr építtette az ottani kastélyt is, a műalkotás itt nem erre teszi a hangsúlyt. A keresztbe emelt bal kéz inkább a jó szereplés utáni tapsot megköszönő, és tiszteletét is kifejező színész mozdulatát idézi. A megoldás telitalálat, hiszen Hatvan fénykora volt az 1746-tól birtokos és a települést fejlesztő I. Antal időszaka, tehát a főúr valóban „jól szerepelt”.
A másik párhuzamként felhozható művet e cikk szerzőjének 2008-as kezdeményezésére állították a fertődi kastély kamarakertjében és a műemlék-együttes építtetőjét, Esterházy „Fényes” Miklóst ábrázolja. Alkotóik: Baráz Tamás és Erős Apolka. A szemlélet- és stílusbéli rokonság itt is egyértelmű, ráadásul Miklós herceg – aki mellesleg a mi grófunk sógora volt – ugyanúgy kapcsolódik egy építészeti részlethez és attribútuma is hasonló: ő Eszterháza alapítólevelén (1762) nyugtatja a kezét. (Csupán a precízség kedvéért tegyük hozzá, hogy a herceg figurája egy szoborpár egyike, s a térben távolabb elhelyezett Joseph Haydn alakjával alkot teljes értékű kompozíciót.)
Műfajában mindhárom szobor értékes, jó alkotás, és a művészettörténészek egyszer komoly tanulmányokban elemezve fogják őket beilleszteni a hazai köztéri szobrászat históriájába. Ami viszont rontja a gödöllői mű hatását, az a környezete. A bazaltkövek, alkalmatlan ülőkefélék és háncsos tálcák értelmetlen, unpraktikus kavalkádja elbizonytalanítja a szoborhoz botorkálni kényszerülő érdeklődőt, ahelyett, hogy a műre irányítaná a figyelmet. Bőven elég lett volna egy odavezető egyszerű sétaút, ami körbefutja a figurát, és néhány pad, amin a sétálók megpihenhetnek. A környezetnek ugyanis – de régi igazság ez! – az időtálló műalkotást és a befogadót kell szolgálnia, és nem lehet a kerttervezés kérészéletű, modernkedő ötleteinek kifutópályája. Varga Kálmán
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 23., kedd, Béla
