Medvéktől tartott, kutyák kergették
Jó néhány nap elteltével kaptunk újra híreket a Nagy Magyar Kört teljesítő gödöllői bringásról, Almási Attiláról, akinek – amint az az alábbiakból is kiderül – az élmények mellett jócskán kijutott a kalandokból is.6. nap (május 6.): Amint messzebbre tekertem Romániában, minden kapcsolatom megszűnt az otthoniakkal, nem volt térerőm sem, ezért napokon keresztül nem tudtam kommunikálni a családommal hosszabban. Naponta egy-egy mondatban adtam életjelet magamról általában kölcsön telefonról.
7. nap (május 7.): A következő állomásom egy ortodox papnál volt, aki kedvesen megvendégelt. Romániában ilyenkor van húsvét, nem volt véletlen, hogy az összes falvacskát ortodox kereszt díszítette. És, hogy milyen érdekességet tud produkálni az élet, a következő napon a jehovák vendégszeretetét élveztem, az udvarukban sátoroztam. Napközben találkoztam Lukács Sándor színművésszel és feleségével. Megtisztelő volt velünk beszélgetni. Éppen a hegyekben túráztak. Mindezt egy közös fotóval örökítettük meg. Az utam nem csak találkozásokban volt termékeny, hanem állatok is kísértek. Különösen a medvéktől tartottam, de helyettük kutyák kergettek meg. Megérkeztem Árpástóra, 140 kilométer tekerés után.
8. nap (május 8.): Következő állomásom a Hargita megyei Parajd volt, ahonnan a hites sótégla is származik. Természetesen, nem hagyhattam ki, hogy ne szembesüljek a leírhatatlan látványt nyújtó sóképződményekkel. Parajdon színes forgatag várt, aminek nem tudtam ellenállni. Busszal mentem le, hogy helyi kürtőskalácsot egyek. Az éjszakát egy panzióban töltöttem, ahol végre tisztálkodtam. Ezen a napon 150 kilométert tekertem.
9. nap (május 9.): Folytattam tovább az utamat, Bölön irányába. Évtizedekkel ezelőtt korombánya üzemelt a környéken, de mára már ennek nyoma sincs, hiszen a levegő tiszta. Beengedtek egy udvarba, ahol ismét sátrat állítottam, 140 kilométer megtétele után.
10. nap (május 10.): Ezen a napon Medgyesre érkeztem. A kerékpározás során vándor cigányokkal találkoztam, akik hatalmas kocsikkal és sátrakkal haladtak. A napi penzum 150 kilométer volt.
11. nap (május 11.): A következő célállomásom Abrudbánya volt, ahol kihalt házakkal és részekkel találkoztam. A hallottak szerint egykoron németek éltek itt, akik kivándoroltak, mára már inkább cigányok lakják. Ez egy nehezebb szakasz volt, mert több folyón is átkeltem a 150 kilométeres út során.
12. nap (május 12.): Ezen a napon – 140 kilométer teljesítése után – Marosberkes jelentette az úti célt. A helyiek vendégszeretetének köszönhetően végre ismét ágyban aludtam és fel tudtam magam frissíteni.
13. nap (május 13.): Nagyon jól haladtam és túlmentem tervezett célomon, Újszentesen. Kellő hátszél támogatott a tekerésben. Végül Vingán táboroztam le. A kerékpárút mellett található kilométerjelző kövek kiválóan segítettek a tájékozódásban. Még a közeledő vihar előtt letudtam a 140 kilométeres távot.
14. nap (május 14.): Az előre ledolgozott kilométereknek köszönhetően nem a vajdasági Óbecsén, hanem Balázsfalván szálltam meg. Egy helybeli udvarban sátoroztam, 160 kilométerrel a lábamban.
15. nap (május 15.): Szerencsére, nagyon jó tempót mentem, ezért Barcson szálltam meg, ahol már jártam előző túrámon. Itt már régi barátom, Kovalcsik úr várt. A helyi strand területén állítottam fel a sátram, és egy kellemes vacsora után sokáig beszélgettünk. 160 kilométert tekertem le. Hajnalban kissé kellemetlen tényre ébredtem: beindult a locsolórendszer és minden holmim elázott.
16. nap (május 16.): Tervezett úti célom Belezna lett volna, de sikerült Litkéig eltekernem. 135 km tettem meg. Szállásom egy panzió volt, ahol kellemes zuhannyal és vacsorával koronáztam meg a napot.
Kapcsolódó cikk
|
Online kaszinók
Magyarország
Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói
|
2024. április 24., szerda, György
