Vissza normál nézetbe Nyomtatás

Angyalra hasonlít, de ördögként üli meg a lovat

2012-12-25 15:31:18

Pálinkás Patrícia ● A magyar nyelvben a királyné és a királynő szavak eltérő magánhangzója fontos különbségre hívja fel a figyelmet. Királynénak hívjuk a király feleségét. Királynőnek a királyként uralkodó nőt, és azt is, aki valamilyen téren a többi hasonló közül kiemelkedik, akit a legtöbbre értékelnek. Erzsébet 1880-ban egy angol nyelvű versben érdemelte ki „A vadászat királynője” címet. Hosszú és fárasztó utat járt be, amíg elérte ezt a maga elé kitűzött célt.

Erzsébet lovak iránti szenvedélye a gyerekkorából eredeztethető. Apja, Miksa bajor herceg, müncheni palotája mellé egy fedett manézst építtetett, ahol saját maga is fellépett a kis Sisivel együtt. Gyakran mondogatta: „Ha nem lennénk hercegek, akár műlovasok is lehetnénk.” A kislánynak a vérében volt az állatokkal való hosszas, szeretetteljes törődés. Felnőttként több lovat is teljesen egyedül idomított be. Értett az állatok nyelvén. Egy magyar gróf legszebb csődörét mentette meg a biztos haláltól az1870-es években. A fekete ördög már több lovászfiú testi épségében tett kárt, senki nem bírta megülni, így végül le akarták lőni. Amikor ezt meghallotta Erzsébet, megsajnálta a gyönyörű állatot, és bement az istállóba egyedül. Nem sokkal ezután egy kezes paripát vezetett ki onnan, senki nem hitt a szemének. Mai modern szóval azt mondanánk, hogy „suttogó” volt.

A kornak megfelelően a lovat dámanyeregben ülte meg. A női nyereg féloldalas, általában a bal oldalon ül a lovasnő, csak a bal lábnak van kengyele. Nagyon kényelmetlen és veszélyes így lovagolni, mivel a felsőtest előre néz. Erzsébet lovas ábrázolásait nézegetve, eszünkbe sem jutnak ezek a nehézségek, a képekről kecsesség, könnyedség árad, ember és állat összhangja sugárzik. Erzsébet mindig is szerette saját teljesítőképességének határait feszegetni, a hétköznapi vad vágták már nem elégítették ki a királyné igényét, így fordult a falkavadászat felé. Ez az érdeklődés szerencsésen találkozott a magyar kormány azon törekvésével, hogy a felséges pár minél több időt töltsön az országban.

A falkavadászat, más szóval parforce-vadászat francia eredetű, de az angolok fejlesztették tökélyre és ott 2005-ig nemzeti sportként űzték. Nálunk a reformkorban terjedt el, mert felismerték benne a lótenyésztés, a társasági élet szerveződésének fontos eszközét. A vadat árkon-bokron keresztül űzték kutyák segítségével, miközben kitüntetett szerep jutott a ló és a lovas ügyességének. Többféle állatra vadásztak –szarvas, róka, nyúl -, mindegyikre más-más fajta kopóval. Sport jellegét jól tükrözi, hogy az elfogott szarvast meg sem ölték, hanem máskor is futatták, a „jobbakat” már név szerint is ismerték a vadászok.
Bár a falkavadászat ízébe először 1869 telén Róma mellett kóstolt bele Erzsébet, igazi falkavadásszá itt, Gödöllőn vált. A Rákosi Rókafalka Társaság falkanagya, gróf Esterházy Miklós 1872. október 26-án tartotta az első rendes runt (hajsza, futam) Gödöllő mellett. Andrássy Gyula így írt erről: „Ma volt az első rókavadászat, amelyen Őfelsége részt vett, igen jól nézett ki, és gyönyörűen lovagolt. A fóti parkban vesztettük el a rókát.” Így, tehát, a kill (elejtés) elmaradt. Erzsébet Esmeralda nevű hollósötét telivérét lovagolta, hosszú fekete amazon öltönyben, kalapján lenge kék fátyollal. A vörös frakkos vadásztársaság ebben az idényben 26-szor vadászott, 9-szer kapták el a rókát. A legerősebb mezőnyben 51-en voltak, karácsony előtt viszont csak 14-en szálltak nyeregbe. A király 11-szer, a királyné 16-szor vett részt a futamon, azonban csak egyszer kapta meg a róka vitorláját.
Innen fejlesztette a képességeit odáig, hogy a jóval nehezebb terepen rendezett angliai vadászatokon szinte mindig ő volt az első a killnél. E cél érdekében mindent megtett. Magára is érvényesnek tartotta azt, amit másnak tanácsolt: „Ha valamit el akar végezni vagy megtanulni az életben: alaposan végezze el, vagy ne is fogjon hozzá!” 1875-ben Normandiába utazott „edzőtáborba”. A sassetot-i kastély parkjában és vadaskertjében épített akadálypályán ugratott. Itt érte a legsúlyosabb lovasbalesete, de nem veszítette el bátorságát, továbbra is képezte magát. 1876-ra elég ügyesnek érezte magát ahhoz, hogy Angliába utazzék, a parforce vadászatok fellegvárába. A szigetországban ekkoriban mintegy 240 kopófalkával űzték a vadat, lehetett válogatni közülük. A rettenthetetlen amazon vezetőjének a legkiválóbb falkavadászt, Bay Middleton-t kérték fel. A kapitány nem volt meghatva a megtiszteltetéstől, nem akart kezdőkkel foglalkozni. De már az első run után megenyhült, amikor látta, hogy a császárnéval tartásban, fellépésben senki nem veheti fel a versenyt. Nem csak vezetője, hanem edzője is lett Erzsébetnek. Felszedte az árokból és újra nyeregbe segítette, ha kellett, az akadálypályán korrigálta ugrásait, s a pihenés óráiban is magyarázott. A királyné itteni időzésével a magyar falkavadászat és lótenyésztés is a nemzetközi érdeklődés központjába került. (Kisbér 1876-os győzelmei.)

Időközben Erzsébet a spanyol lovasiskola elemeivel ismerkedett, Gödöllőn a Renz cirkusz művészeitől a műlovaglás titkait leste el. Itt szabályos cirkuszi porondot építtetett be a lovardában. Gyakorlati tudásával párhuzamosan nőtt a világ minden tájáról rendelt szakkönyveinek száma. Napjainkra is fennmaradt egy vörös bőrkötésű notesze, amibe 1879-ben Gödöllőn feljegyezte észrevételeit a lovak viselkedésével és a követendő magatartással kapcsolatban. Német, angol, magyar nyelvű instrukcióit olvashatjuk benne. Ebben az évben Írországban vadászott, mivel az előző két alkalommal már kiismerte az angliai vadászterepet. Nagyobb kihívásra vágyott, és ezt meg is kapta itt, mivel az írországi kőből és földhányásból épített kerítések (bank) magasabbak, s elöl és hátul mély árok szegélyezi őket. Az átláthatatlan kerítés tréfálta meg Erzsébetet akkor, amikor egy szarvas utáni vad hajszában az ugrás végén egy papi szeminárium udvarán találta magát.  Természetesen, többször a földre került a királyné, de mindenki tudta, hogy a „remek bukások hozzátartoznak a falkavadászat szépségéhez”. Ilyen esések után is először ért a killhez, és a szemtanúkat meggyőzte, hogy bár „angyalra hasonlít, de ördögként üli meg a lovat”.

Lovas pályafutásának csúcspontját az 1880. évi írországi falkavadászatok jelentették. Kitartásával, ügyességével, kecsességével mindenkit ámulatba ejtett. A nyilvánvaló férfiúi hódolat mellett sokkal fontosabb számunkra, amit egy másik híres amazon, a későbbi miniszterelnök, Winston Churchill anyja mondott róla: „A legintelligensebb lovasnő volt, akit valaha is ismertem. A pillangó könnyedségével repült át az esztelenül magas akadályokon, s az embernek az volt az érzése, hogy ez nem is az ő, hanem kizárólag a ló elhatározásából történt.” Méltán emlegették ezután mindenütt a falkavadászatok királynőjeként.

A hírnév azonban megbosszulta önmagát, a következő két év angliai vadászatai már nem sok örömet jelentettek számára. A találkozókon már zavaró létszámú, 2-300 lovas jelent meg, gyalogosan vagy kocsin pedig néha több mint ezren követték a futamot, akik mind csak azért jöttek, hogy egy pillantást vethessenek a császárnéra. Erzsébet tizenegy év alatt nyolc országban űzte a vadat a falka mögött. Mindvégig sikerült kimagasló teljesítményt nyújtania, így érdemelte ki, hogy 45 évesen is a legkiválóbb falkavadásznőként tartották számon Európában.

(Felhasznált irodalom: Dr. Walleshausen Gyula: Erzsébet királyné és falkavadászatai, 1998. Jean des Cars: Sisi avagy a végzet, 2001.)


Online kaszinók
Magyarország
magyar online casino

Kamerák előtt Gödöllő és a környező települések sportolói

 

Kapcsolat | ImpresszumAdatvédelem | Médiaajánlat

© Gödöllői Hírek Online