Vissza normál nézetbe Képek megjelenítése (A nyomtatáshoz válassza ki az Önnek tetsző képet a Galériában!) Nyomtatás

Ismét reneszánszát éli a dámalovaglás

2012-11-30 13:26:34

Papaházi János ● A dámanyereg kialakulásához valószínűleg nagymértékben hozzájárultak az olyan női ruhák, amikben – kialakításuk miatt – szinte lehetetlen volt „férfi módra” lovagolni. A legkorábbi dámanyergeket a 12–13. században készíthették. Egyes történészek szerint már a korai nomád népeknél előfordulhatott, hogy kisgyermekeket és terhes asszonyokat oldalt ültettek fel a lóra vagy más hátas állatra, hogy kényelmesebben viseljék el a hosszú utazást.

Ezekben a nyergekben a hölgyek teljesen oldalt fordulva ültek, mindkét lábukat egymás mellett, egy kis lábtartón nyugtatva. A dámanyeregnek sokszor karfája is volt, mint egy karosszéknek. A lovat egy gyalogos kísérő vezette, s csak lépésben járt. A gödöllői kastély Királyi és főúri lovaskultúra című új állandó tárlatának, dámalovaglást bemutató szobájában, az, úgynevezett, szemüveg nélküli 3D-s monitoron látható egy ilyen nyereg. A 18. század közepén készült tárgy a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében maradt meg.

A féloldalt ülő nő csak akkor tud önállóan lovagolni, ha a felsőteste ugyanúgy előre néz, mintha lovagló ülésben ülne. Ehhez a követelményhez igazodva alakult ki a dámanyereg ma ismert formája a 18-19. században. Dámanyeregben lovagolni sokkal veszélyesebb, mint férfi nyeregben. Ezért fejlesztették ki a kengyelszíj biztonsági lakattal való rögzítését, és a különböző biztonsági kengyelvasakat is. Nemcsak a lovasok, hanem a lovak számára is előzetes tanulást követelt meg ez a stílusú lovaglás, hiszen a női lovasok a jobb oldalon nem a lábukkal, hanem a lovaglópálcával irányították négylábú kedvencüket. Erre a lovaglási módra tehát külön ki kellett képezni a lovakat (dámaló).

Közel másfél évszázada, a 19. század második felében élte virágkorát a dámalovaglás. A korszak egyik legkitűnőbb női lovasának Erzsébet királynét (képen) tartották, aki dámanyeregben ülve vett részt a kilovaglásokon, vadászatokon. Lovaglótudását, ügyességét folyamatosan fejlesztette. Hosszú, fekete színű lovaglóruhát hordott, melyet fehér gallér, s fekete kalap vagy fátyol egészített ki. A királyné a lovaglásokhoz bőrből készült kesztyűt viselt. Ilyen lovaglókosztümben ábrázolta Erzsébetet Ottilia Strecker, a híres festmény szintén a kiállításban látható.

A királyné nem elégedett meg az ugratással és a magasiskolával: cirkuszi kunsztokat tanult a Renz Cirkusz műlovarnőitől. Elise Petzold és Emilie Loiset Erzsébet kérésére érkezett Bécsből Gödöllőre. (Különösen Elisetől tanult sokat a királyné, akivel össze is barátkozott, s Lord Byron nevű lovát nekiajándékozta.) A királyné kívánságára átépítették a kastély lovardáját, északi felében kerek manézst alakítva ki számára. (Ekkor kocsiszínt és új istállót is építettek.) A lovarda szintjét és belmagasságát megemelték. Az épület nagy ablakokat kapott, a falakra négy hatalmas tükröt helyeztek. A köröndöt vörös bársonnyal kárpitozták, és erkélyt építettek fölé, ahol 12 bársonyszékről nézhették a vendégek a mutatványokat. A bemutatókon a zenét – Aida, Gavott, Bolond polka, Mandolinata – Festetics Mária udvarhölgy zongorajátéka szolgáltatta.

A téma csekély számú szakkönyvei közül az egyik első szerzője, Nannie Lambert Power O’Donoghue (1843-1940) ír költőnő volt, aki íróként, újságíróként és lovasként egyaránt elismerést szerzett. Elvira Guerra (1855-1937) az 1900-as évek elején nem csak eredményes sportlovas volt, de ő fejlesztette ki a róla elnevezett Guerra-nyerget is.

Magyarországon az 1920-as, 30-as években ismét nagy érdeklődés kísérte a dámalovaglást, amikor jól képzett sportlovas hölgyek komoly díjugrató eredményeket értek el dámanyeregben. A II. világháborút követő általános elszegényedés és a nők az irányú törekvése, hogy a versenyeken a férfiakkal együtt rendes lovagló-ülésben indulhassanak, nem tett jót a dámanyereg népszerűségének. A stílus majd csak az 1980-as években kezdett újjáéledni. Mind Franciaországban, mind Svédországban és Németországban szervezetek alakultak a női nyeregben lovaglók számára. 2003-ban gödöllői székhellyel alakult meg a Magyar Dámalovas Egyesület (www.damalovasegyesulet.hu). Bár elmondhatjuk, hogy a dámalovaglás ismét reneszánszát éli, a dámanyereg továbbra is kuriózumnak számít.